HÍREK

Szurkolói szemmel

2016-04-03

Szurkolói szemmel

Ismét egyik szurkolónkat kértük meg, írja le gondolatait csapatunk bajnoki mérkőzéséről. A Paksi FC - MTK Budapest összecsapással kapcsolatban Rózsa Mihály írását olvashatják.

Mikor kérnek engem fel, hogy írjak beszámolót a mérkőzésről szurkolói szemmel? Naná, hogy nem akkor, amikor álomszép játékkal, átgázoltunk a Haladáson. Persze, hogy nem akkor, amikor nagyon szép, okos játékkal megvertük a Honvédot. Még csak nem is akkor, amikor gyengébb játékkal ugyan, de hatalmas szerencsével legyőzzük a Debrecent. Nem, és nem. Engem nem azokról a mérkőzésekről kérdeznek, hanem erről a mostaniról, amit a Paks ellenében vívtunk. (Amikor leírtam, hogy vívtunk, be kell vallanom, magam is elnevettem magam.)

Gondoltam megírom a világirodalom legrövidebb beszámolóját a mérkőzésről. Annyit írok, hogy kikaptunk. Ez lenne a címe, a tárgyalása, a lezárása és a végén aláírnám. De gondoltam, ha az ember már ír, akkor legyen abban őszinte, ezért kihúztam a tervezetemből azt, hogy kikaptunk és beírtam a helyére, hogy leégtünk. És elégedetten nézegettem, mert úgy gondolom ebben benne is van minden. Így lenne, ha nem lennék grafomán, aki képtelen igazán tömören fogalmazni.

Szívesen beszélek arról, hogy a legjobb csapattal mehettem le Paksra. A társaságunkban volt az autóban Sztojcsev Iván. Azt hiszem, az MTK-t kicsit is ismerők számára ezzel szinte mindent el is mondtam az utazásunkról és megértően bólogatnak most bölcs szurkolótársaim, hogy bizony értik mire akarok kilyukadni. És akkor nem kell mesélnem arról, hogyan fogyott el pillanatok alatt több liter borocska, ami colának volt álcázva. És arra sem kell külön kitérnem, hogy pár ivános aljas szóvicc után, miért fordult meg nagyon komoly lehetőségként a fejünkben, hogy megállunk és egy személlyel kevesebbel folytatjuk az útunkat. Hogy ez végül miért maradt meg elméleti szinten, arra kb. olyan nehéz reális magyarázatot találni, mint arra, hogy a csapatról folyamatosan hülyeségeket beszélő Alexot, miért nem vertük meg még soha a meccsen.

Szóval az utazás nagyon rendben volt és meglepő módon, időben is sikerült megérkeznünk, amiben jelentős szerepet játszhatott az is, hogy most az egyszer nem tévedtünk el. Talán van, akit nagyon meglep, hogy a vendég pénztár előtt nem tülekedett hatalmas tömeg és pillanatok alatt be tudtunk ezért jutni.  (Mondjuk ha tényleg jelentkezne valaki, hogy ez őt nagyon meglepte, azon én tudnék igazán meglepődni.)

A paksi stadionra, amikor azt mondjuk, hogy stadion, az olyan áprilisi tréfa érzéssel van átitatva. Maradjunk annál, hogy a paksi csapat pályája. Úgy hírlik, hamarosan a nagy nemzeti stadionépítési program őket is eléri és akkor lesz nekik is valóban stadionjuk. Ahhoz képest, hogy az egész közeg erősen retró ízű, a büfé árai a szállodai árakhoz hasonlatosak. A sör és az üditő 450 forintba kerül, de lehet sportszeletet vagy ropit is venni, potom 200 forint ellenében.

Amikor leérkeztünk, sok jóra nem számítottunk. Mi úgy tudtuk, hogy Hegedüs és Kanta betegek, ezért nem játszanak. Gera sérült, és az isteni Torghelle Sanyi meg Ramos is az. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a kapuban láttuk Hegét és Józsika is a kezdőben vonult ki. Itt elkezdtünk reménykedni, hogy kár volt pesszimistán becsülnünk a várható eredményt, mert most jön a nagy meglepetés. Hát jött, hogy a fene egye meg. A csapatok felálltak a kezdéshez, Iványi megadta a jelet a kezdésre.

Na, a beszámolót itt kéne befejezni és innentől kezdve írni a szép időről, elmélkedni a tavaszról, szerelemről, természetesen a csajokról. Recept ötleteket leírni, beszélni a sikeres ökölvívóinkról, baletttáncosokról, kőfaragókról. Bármiről, csak erről a meccsről ne. Persze a meccsről fogok beszélni.

De nem szívesen, mert az első perctől kezdve gyenge volt az a játékunk. Ráadásul, nagyon balszerencsés gólt kaptunk. Egyetlen bíztató jel az volt, hogy Poór Patrik emberesen káromkodott, rajta és Hegén lehetett látni, hogy kiborultak attól, hogy hátrányba vagyunk és pocsékul játszunk. A mérkőzés képe semmit nem változott a bekapott potyagól után sem. Kantának nem nagyon ment és ez rányomta bélyegét az egész csapatra. Kevés jó támadást vezettünk, több átadást is rontottunk, ritkán találtak embert a passzaink. Meg is kaptuk viszonylag hamar a második gólt. Na gondoltuk, ez majd beindítja a srácokat, de nem indította be. Ha támadásba keveredtünk, akkor az ellenfél kapuja előtt körülményesek voltunk, és szinte Hegedüsig visszahoztuk a támadást. A legszörnyűbb az volt, hogy azt éreztük, a srácoknak elegük van az egészből és annak örülnének, ha lefújnák a meccset és haza lehetne menni. De nem lehetett. És tegyük hozzá, hogy a Paks gyengén muzsikálva, fölénybe került velünk szemben, és így ért el a 2-0-ás vezetést a szünetig.

A szünetet mi is felszabadulásnak éltük meg, igaz, végig azon bosszankodtunk, hogy elég szánalmas dolog, hogy amikor a csapat meccseken keresztül tényleg jól teljesít és kifejezetten szerethetően játszik, nem csak eredményesen, alig huszan jövünk le a nagyon fontos mérkőzésen szurkolni. Ezért minden MTK-s, aki nem jön ki, szégyellheti magát, mert a csapat megérdemelné a bíztatást. (Ezt még a meccs után is tartom.)

A szünet után valami megváltozott. Az MTK Budapest elkezdett focizni, amit csináltak, az már labdarúgás volt. És amint elkezdtek a srácok játszani, nagyon szép, de szerencsés találattal szépíteni is tudtunk. Újra elkezdtünk remélni. De hiába. A rövid periodusú feltámadásnak látszó valami után, megkaptuk az újabb gólt, és a csapat összeomlott. A Paks játéka feljavult és minden játékrészükben jobbak voltak nálunk. Egyedül Poór Patrik játékát lehet dicsérni a második játékrészben, illetve azt, ahogy Vukmir a pálya széléről is lelkesen szurkolt a többieknek. Jött a negyedik gól, ami után már a leghalványabb remény is semmivé vált. Így lett a vége, rossz játékkal, 4-1-es vereség. Magunkat viszont nagyon megdicsérném, mert bár nagyon kevesen voltunk, a játék nem érdemelt volna bíztatást, de végig hangosan szurkoltunk a srácoknak.

Na felejtsük el, hogy nagy vereségbe szaladtunk bele. Felejtsük el, hogy rosszul játszottuk végig a kilencven percet. Nézzük a dolgok jó oldalát! Azzal, hogy kikaptunk, örömöt okoztunk Csertői Aurélnak, akit szeretünk és tisztelünk. Még az is elmondható pozitívumnak, hogy jó társaságban lehettünk, jó volt együtt lenni, még így is. Mert az MTK olyan család, akik között az ember, nagyon jól érezheti magát a meccsek eredményétől függetlenül is.

A vereség tragédia. Ennek ellenére, ez a csapatunk és nagyon szeretjük a srácokat, bízunk bennük és bízunk Cikiben is. Szerdán ott leszünk Dunaújvárosban és beordítjuk a gólokat a Békéscsaba hálójába. Most már az a lényeg, hogy maradjunk a dobogón és verjük meg azt a Békéscsabát, akit eddig négyből négyszer nem sikerült. Ingyen busz viszi le az embereket szerdán is Dunaújvárosba, reméljük, jó sokan eljönnek.

Amikor elindultunk haza, az út elején még szomorkodtunk azon, amit láttunk. De amikor kiderült, hogy ismeretlen tettes, a paksi mobil wc-ből lopott wc papírt és negyed falkon domestost, akkor már nagyot röhögtünk. MTK-snak lenni nemcsak akkor jó, amikor nagyon fut a szekér, hanem akkor is, ha becsúsznak súlyos bakik. Remélem, egyszer arról is beszámolhatok, amikor jó játékkal, sokgólos győzelmet aratunk. Mert azt, jobb kedvvel tenném.

Mindörökké kék-fehér!

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2024-07-20 17:00 ÚJ HIDEGKUTI NÁNDOR STADION

MTK BUDAPEST

VS

KFC KOMARNO

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman