HÍREK

Szurkolói szemmel a Kecskemét elleni meccsről

2015-05-03

Szurkolói szemmel a Kecskemét elleni meccsről

Hetekkel ezelőtt megkértük egyik szurkolónkat, hogy a Ferencváros - MTK Budapest Örökrangadó alatt fogalmazza meg gondolatait, érzéseit, és az írás megjelent honlapunkon. A fogadtatás kedvező volt, így azóta minden meccsen, így a Kecskemét elleni, hazai mérkőzés előtt is kiválasztottunk valakit, akinek írását gyakorlatilag változatlan formában közöljük.

Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm e sorok olvasóit.

Számomra nagy öröm, hogy immáron második alkalommal írhatom le gondolataimat, érzéseimet szeretett csapatom aktuális mérkőzésével kapcsolatban.

Mielőtt rátérnék a mérkőzésre, hadd kezdjem kis személyessel.

Számomra - és ez cseppet sem túlzás - minden nap, melyen az MTK pályára lép ünnep, de ez a mai nap különösen az, mivel ezen a május 2-án ünnepeltem a 45. születésnapomat.

Szinte napra pontosan 30 éve járok ki a csapat mérkőzéseire, az első meccsem 1985-ben volt, szóval 15 éves voltam… Rég volt, tán igaz sem volt.

30 év nem kevés idő… és milyen sok szép és felejthetetlen emlék.

Nem először fordul elő, hogy ennek a napnak a környékén – vagy pont ezen a napon – mérkőzés van. Engedtessék meg, hogy most két nagyon szép május 3.-ai „születésnapi ajándék” közül válasszak.

Ha 15 évvel, 2000-ig visszamegyünk az időben, akkor a Magyar Kupa döntőjében nyert a csapat a Vasas ellen 3-1-re, ezzel elhódítva a trófeát. De ha csak a tavalyi évre gondolunk vissza, akkor Újpesten, a Megyeri úton, a bajnokság 27. fordulójában 1-0-ás félidő után 4-0-ás győzelmet aratott a csapat Vass Ádám, Kanta és Torghelle góljaival (az Újpest is lőtt egyet, igaz a saját kapujába).

Ezekkel a mérkőzésekkel a csapat akkor és ott nagyon szép születésnapi ajándékot szerzett számomra.

Nos, az említett két végeredményből bármelyiket elfogadtuk volna mindannyian a Kecskemét ellen is, de persze ne legyünk ennyire telhetetlenek, az is elég lett volna, ha csak eggyel lőttünk volna többet, mint aktuális ellenfelünk. Nem ígérkezett könnyű mérkőzésnek, de NYERNÜNK KELLETT VOLNA ma is!

Viszont ennyi nosztalgiázás után most már tényleg térjünk rá a mai mérkőzésen történtekre is, hiszen mindannyiunk számára ez a legfontosabb most.

Szokásomhoz híven már több mint egy órával a mérkőzés előtt megérkeztem a Bozsik Stadionba. Szeretek mindig jóval előbb kijönni, az ember úgy tud igazán ráhangolódni a mérkőzésre, ha az elején kipróbálja a büfé szolgáltatásait, valamint végignézi a csapatok bemelegítését is. Ez számomra mindig ilyen „szertartásszerű”, sosem hagyom ki.

Gyűlik a nép, mindenki elmondja, hogy mire számít. Van, aki optimista, van, aki pesszimista, de azért az érezhető, hogy a többség győzelmet vár és ez így van rendjén.

Az időjárás, ahogy mondani szokás, nem fogadta kegyeibe a csapatokat. Egész nap esett, szemerkélt az eső. Igaz a kezdésre kisütött a nap, ennek ellenére a pálya talaja nem volt túl ideális. Ez igencsak meg tudja nehezíteni a folyamatos játék kialakulását, ami az MTK technikás, egyérintős, rövidpasszos stílusának semmiképpen sem kedvez, de azért volt már olyan, hogy ilyen talajon is nyertünk…

A mérkőzés előtt egy kérdőjel volt az összeállításban. Végül Horváth kimaradt, Bese bekerült.

A kezdésre jóindulattal, talán ha ezren összegyűltünk, de sajnos ehhez már hozzá kell szokni…

ELKEZDŐDÖTT!

Az MTK kezdi a játékot és már a második percben helyzetünk van. Baki labdájával Bese szép lefordulás után lő… mellé. Nagy helyzet.

Az már az elején látszik, hogy azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, sokat próbálkozunk felfutásokkal a jobb és a baloldalon egyaránt.

A Kecskemét érdemben először az ötödik percben jön át az MTK kapuja elé, ami szöglet formájában mutatkozik meg, melyet ugyan fölé fejelnek, de ez azért figyelmeztető jel lehet számunkra. Ja és azért Hegedűs is jöhetett volna.

Egy percre rá megint kecskeméti lehetőség, nagy lövésnek tűnt kívülről, de belülről nem… ez ajándék Hegének, könnyedén felszedi. Tulajdonképpen ezzel hosszabb időre el is lövi puskaporát az ellenfél.

Pölöskei eladja, ez nem jó, ezt ne csináljuk, ebből ránk jöhetnek, de ebből most semmi nem lett, szerencsére.

A nyolcadik percben harsan fel először az MTK kórus, kis szint csempészve az eddig azért eléggé hangulattalan összecsapásba.

Tíz perc eltelt, egyértelműen kirajzolódik, hogy a csapat az eddig megszokott 1-4-2-3-1-es hadrend helyett más felállásban focizik. Öt védővel álltunk fel, a három középső Baki, Vukmir, Poór, a két szélső védőnk Bese és Hajdú. Utóbbi kettő jóval a védősor előtt játszik, már szinte szélsőt és mindketten rettentően sokat futnak. Támadásban egészen fel, az ellenfél 16-osáig, védekezésben meg vissza a sajátjukhoz. A három középpályásunk Vass, Kanta és Pölöskei, akik folyamatos kereszt-, és előremozgásokkal változtatják helyüket, előretolva pedig Torghelle és Csiki próbálja bevenni az ellenfél kapuját miközben többször cserélik a helyüket egymással. Ez 1-5-3-2-es hadrend. A Kecskemét miatt szedtük elő a tarsolyból. Kell néha váratlan, ami esetleg meglepheti az ellent. Remélem ez meglepte, bár az ellenfél edzőjét, Bekőt ismerve aligha.

Negyed óra eltelik, Torghelle forintos labdáját Csiki kapja, véd a kapus, óriási helyzet megint.

Ismét felharsan az MTK kórus, érzik a nézők is, hogy kell a biztatás a csapatnak.

Ebben az időszakban egyáltalán nem tud kibontakozni a Kecskemét, sokkal többet van a labda nálunk, több veszélyes, gólt érő akciót vezetünk, eddig mindhiába.

Az első félidő felénél járunk, amikor kiharcolt szögletet követően Hajdú átrúgja a hosszúra a labdát, Bese egyből lő… fölé. Ez is helyzet.

Nem értjük meg egymást védekezésben, ebből a hibából Kecskemét helyzet, majd szöglet lett, azért figyelni kell hátul is, nehogy baj legyen.

Védekezési hiba eredményeképp Baki - túl szigorú játékvezetői ítélet eredményeképp - sárgát kap, ez az ötödik neki, a Puskás Akadémia ellen, péntek délután nem léphet pályára, kár érte.

Ő végez el baloldali szabadrúgást, de lövése a rövid mellett elsuhan, talán ha jobban eltalálja, beakadhatott volna… de nem találta el jobban.

A jobb oldalon Bese, balon Hajdú nagyon fent játszanak. Ezt hogy lehet futással végigbírni, még nem tudom, remélem ők igen.

Nagyon aktívan, sokat próbálkozva és mozogva játszik a csapat, de jó az ellenfél is, nagyon megszervezték hátul a játékukat, ennek ellenére már vezethetnénk, csak hát azok a fránya helyzetek… azokat be kell rúgni.

Fél óra telt el, és Vass lövése ment fölé, ebben is több volt. Ugyanekkor a Kecskemétnek is volt próbálkozása, de lövésük mellé szállt.

Közben cserejátékosaink fél óra elteltével szokásos módon elindulnak melegíteni. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy kit hoznék le és be, ha én lennék… szerencsére nem én vagyok… most nem érzem, ezért inkább nem tippelnék előre, ezt a választást inkább másra hagyom.

Teljesen fent védekezünk, ez jó, alig tudja a Kecskemét kihozni a labdát.

Kicsit talán most leült a meccs, de még egy utolsó lendületet veszünk az első félidő végéhez közeledve, hogy előnnyel tudjunk fordulni.

A 40. percben Kanta kihagyhatatlan álompasszát Csiki… kihagyja, ezt hogy lehetett fölé rúgni, szerintem ezt ő sem tudja.

Most kéne egyet rúgni, azzal megtörnénk őket és ez jó alap lenne a második félidőre.

Nem rúgunk.

Egy Kecskemét ”lövés”… kinevették. Nem sokkal ezután szintén vendégpróbálkozás, szabadrúgás formájában, ezt nem nevetik ki, szerencsére Hege sem nevet, inkább leszedi.

A félidő legvégén még egy Csiki-Bese próbálkozás, az ellen kapusánál köt ki a labda.

Ezzel vége is az első félidőnek, nem hosszabbít, pedig hosszabbíthatott volna.

Szünetben tovább melegítenek a cseréink: Frédi, Horváth, Vadnai, Schrammel, Talabér, Thiam. Vajon kit hoz be, vagy nem hoz be senkit? Majd kiderül… Senkit.

A második félidőt a Kecskemét kezdi, mi viszont sajnos úgy kezdjük, ahogyan az elsőt abbahagytuk… kihagyott helyzettel.

Bese beadására Torghelle érkezik és ajtó-ablak helyzetben, teljesen egyedül, senkitől sem zavartatva a kecskeméti kapus kezébe fejel. Ezt nehezebb volt így, mint a hálóba fejelni…

Nem sokkal ezután Torghelle körülményeskedett, lelopták a labdát a lábáról.

Ezek most nem Torghelle percei… ketten vezetik a labdát egy védőre, de Torghelle nem tudja Csikit megjátszani. Ez már sok volt az Öregnek is, Sanyinak itt ér véget a mérkőzés, hét perc telt el csak a második félidőből, Horváth váltja és rögtön a beadása találja meg Csikit, de felszedik.

Pölöskei lövésébe belelépnek a védők, ilyen nincs, hogy semmi nem jön be, ez őrület.

Kanta szokatlan módon elad egy labdát, nagyon hajt végig, ez már a fáradtság vagy inkább kis koncentráció hiány lehet, de nem éltek vele, nem lett belőle semmi.

A hihetetlenül sokat futó és nagy akarással játszó Hajdú óriási lövést ereszt meg a balkötő helyéről, éppen hogy fölé-mellé. Ez már igazán beakadhatott volna, nagyon megérdemelné.

Ebben az időszakban éreztem először, hogy picit talán fáradunk, több, a csapatra eddig nem jellemző szokatlan pontatlanság volt a játékunkban, de ennek ellenére a kombinatív stílusunk még ekkor is megmaradt, jók voltak a súlypontáthelyezéseink, az oldalváltások, nagyon közel voltunk a gólhoz…

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy két meccs megnyeréséhez elegendő ziccert hagytunk kihasználatlanul és még nem volt vége…

Olyan nincs, hogy semmi nem megy be, ennyire nem lehet igazságtalan a futballsors.

A Kecskemét gyakorlatilag nem jut el a kapunkig, elég masszívak vagyunk hátul.

Talán majd most… Kanta jobb oldali szabadrúgását Horváth pörgeti… a kapus kezébe.

Ha kicsit pontosabbak lennénk a kapujuk előtt, nem lenne semmi gond, addig mindent jól megoldunk, az utolsó passzokig nincs gond, csak a befejezések… azokba mindig hiba csúszik. Pedig ha egyet lőnénk, átszakadna a „gát” és elindulna a gólgyártás, de nem indul el...

Közben folyamatosan átszervezi a csapatot az Öreg. Most éppen Bese megy előre, Horváth hátrébb. Az Öregen most tényleg nem múlik semmi, amit lehet, mindent megpróbál, sajnos gólt nem lőhet.

Az utolsó húsz perc következik, visszaállunk a megszokott 1-4-2-3-1-es hadrendre, hátha ez segít.

Baki rossz beadás, már rajta is látszik, hogy van mögötte 70 perc.

És még ez is… Horváthot letalpalják a 16-oson belül, egyértelmű 11-es… szerintem. A gond csak annyi, hogy nem én döntök. A játékvezető szerint is rúgás, csak szabad és a Kecskemétnek. Azt hiszem, erre szokták a szakvezetők azt mondani, hogy nem szeretnék a játékvezetőkkel foglalkozni… hát most én sem teszem… pedig én tehetném. A közönség persze tüntet, teszem hozzá joggal.

Már nem sok van hátra, hárman visszük egyre a labdát, de Vass nem tudja Horváthnak kitenni a jobbösszekötőbe, ajtó-ablak helyzet lehetett volna, de nem lett belőle semmi…

Közvetlenül ezután Vukmir… hatalmas mentés. Nem gondolok bele mi lett volna ha…

Most jön kicsit a Kecskemét is, de jöjjön csak, lekontrázzuk őket és megnyerjük a meccset, de tudják ezt a srácok is?… Remélem, tudják.

Már csak tíz perc van hátra, megint óriási ziccer... Bese 5 méterről… levágódott. Szöglet. Megint semmi.

A Kecskemét most már csak rombol, de azt sajnos nagyon jól csinálja.

Óriási helyzet ismét… Baki beadás… még nincs gól.

Kanta álompassz… Csiki… ajtó-ablak helyzetben fölé lő. Megint nincs gól.

Nagyon jövünk, nagyon akarjuk, nagyon hiszünk benne, remélem nem hiába. Most vagy soha.

Nem sikerült, 0-0 a vége.

Pedig mindent megpróbáltak a srácok, mindenki küzdött, hajtott és mindent megtett annak érdekében, hogy ma megnyerjünk a mérkőzést, illetve majdnem mindent, mert gólt nem szerzett a csapat, a Kecskemét pedig… el kell ismernünk azt játszotta, amit játszania kellett.

Összefoglalásként talán csak annyit… az idei 2014/2015-ös idényben a csapat valamennyi mérkőzését - ebbe a bajnoki-, a magyar kupa-, és a ligakupa mérkőzések is beletartoznak - a helyszínen élőben láttam… voltak - főleg ősszel - rosszabb mérkőzéseink, ahol nyertünk, voltak jobb mérkőzéseink, ahol kikaptunk.

El kell fogadni, hogy vannak olyan mérkőzések, ahol semmi, de semmi nem sikerül. Ez most ilyen mérkőzés volt, ezért is gondolom azt, hogy nem szabadna senkit elmarasztalni - a játékvezetőre ez a megállapítás nem vonatkozik - a mai eredmény miatt.

Én örültem volna a legjobban, ha győzelemmel ünnepelhettem volna, de annak ellenére, hogy ez most nem sikerült, értékelnünk kell a csapat elszántságát, győzni akarását és azt, hogy egy percre sem adta fel, ezért is írom: Minden elismerésem a csapaté, megemelem nem létező kalapomat és megköszönöm a csapattól ezt a születésnapi ajándékot. Nem csak győzelemmel lehet ünnepelni… de leszek én még 46 is…

Huszár Gábor

Korábbi írások a szurkolóktól:

Ferencvárosi TC - MTK Budapest

MTK Budapest - Lombard Pápa Termál FC

Dunaújváros PASE - MTK Budapest

MTK Budapest - Győri ETO FC

Nyíregyháza Spartacus - MTK Budapest

 

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2024-05-26 17:00 Sándor Károly Labdarúgó Akadémia

MTK BUDAPEST II

VS

FC Dunaföldvár

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman