HÍREK

Borsó János 1963-ban kezdte a labdarúgást, tíz évesen az MTK-ban, ahol 1971-ben mutatkozott az első csapatban. 1985-ig 330 bajnoki mérkőzésen szerepelt kék-fehérben és 79 gólt szerzett. 1970–71-ben bajnoki második, 1976-ban kupadöntős, 1977–78-ban bajnoki harmadik volt az együttessel. 

– Szó szerint csak megfordultam a Vojvodinánál, mert összesen talán fél évet töltöttem ott. A háromnapos próbajátékom után azonnal le akartak igazolni, én pedig nem mondtam nemet, mert pályafutásom végéhez közeledve jól jött anyagilag is az újvidékiek által kínált lehetőség.

– Milyen körülmények fogadtak?

– Meglepően jók. Külön edzőközpontjuk volt a városon kívül, ahol európai körülmények között készülhettek az innen-onnan érkező futballisták. Volt ott magyar, bosnyák, mindenféle náció képviseltette magát a csapatban.

– Tartod még valakivel a kapcsolatot az akkori társak közül?

– Nem. Számomra gyorsan véget ért az ottani kiruccanás, nem kötöttem életre szóló barátságokat.

– Azért rövid idő alatt is képet kaphattál a szerb labdarúgás erényeiről.

– Így igaz. Rettentően sokat futottak a játékosok, agresszívak és erőszakosak voltak, a szó jó értelmében. Akkor sem volt leányálom ellenük futballozni, és valószínűnek tartom, most sem az. Kicsit értetlenül állok a válogatottjuk gyengébb szereplése előtt az EB-selejtezőkön, de az U20-as csapatuk bizonyította, micsoda erő rejlik a szerb fociban.

– Ezek alapján mit vársz az MTK Budapest – Vojvodina párharctól?

– Jó futballistákkal fognak találkozni az MTK Budapest játékosai, akik nemcsak kemények, de látnak is a pályán. Nagyon nehéz lesz ellenük játszani, minden labdáért meg kell majd küzdeni. Ennek ellenére remélem, meglesz a továbbjutás.

– Borsó Jánossal a lelátón?

– Úgy tervezem, ott leszek a mérkőzésen. Az MTK meghívott a találkozóra, így ha nem jön közbe semmi, én is a nézőtéren izgulok majd a fiúk sikeréért.