HÍREK

A fontos láncszem

2016-01-02

A fontos láncszem

Új pozíció az övé, nem volt eddig ilyen a csapatunk mellett. Sipos Péter gyógytornász-fizioterapeutaként tevékenykedik.

– Nem olyan régen dolgozol a csapat mellett, mit kell tudni rólad?

– A sport szeretete a legfontosabb – kezdte a beszélgetést Sipos Péter. Világ életemben sportoltam, szinte mindent kipróbáltam, és sosem hagytam abba, de a kedvencem a labdarúgás. Az egyetemi évek alatt is úgy választottam a tárgyakat, a gyakorlatokat, hogy már akkor sportolókkal foglalkozhassak. Négy évig a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára jártam, elvégeztem az alapképzést, majd elkezdtem a másfél éves kiegészítő mesterképzést is, amiből egy évet nappalin megcsináltam. Ezzel párhuzamosan már önkéntesként dolgoztam, az MTK Törökbálint kosárlabdacsapatánál. Itt is lakom, így könnyen össze tudtam egyeztetni a tanulmányaimmal. Nappal az iskolában voltam, este pedig a kosarasok mellett tevékenykedtem. 2014 nyarán, a mesterképzés első évét elvégeztem már, amikor megkeresett Domonyai László, hogy szükségük van gyógytornászra. A tanáraimtól kapták az ajánlást. Törökbálinton nem tudtak volna tovább foglalkoztatni, én meg mindig a foci felé orientálódtam, így kapóra jött a megkeresés, elvállaltam a feladatot. A mesterképzést pedig levelezőn folytattam, és ősszel fejezem be. Elkezdtem a munkát, és idén nyártól teljes munkaidőben foglalkoztatnak.

– Gyógytornász-fizioterapeutaként dolgozol. Mit jelent ez pontosan?

– Ez a mai napig nincs tisztázva, pedig igény lenne rá. Régebben okleveles gyógytornászok dolgoztak a szakmában, később – mikor beolvadt a képzés Semmelweis Egyetembe – már rendesen gyógytornásznak hívták, most kettéválasztották a képzést, és egyetemi szintre emelték hivatalosan is, így az alapképzés elvégzése gyógytornász-fizioterapeuta, a mesterképzésé pedig fizioterapeuta végzettséget ad. Külföldön a fizioterapeuták között nincs különbség, eleve egyetemi szintet képviselnek, nincs is olyan, hogy gyógytornász. A fizioterápia rendkívül széleskörű tudományág, ennek egyik része a fizikoterápia, ami a kiegészítő kezeléseket – az elektro, a hidro, és a balneoterápiát – foglalja össze, a másik a masszőri ág, és sok egyéb terület tartozik még ide.

– Mi a feladatod a kék-fehéreknél?

– Az orvosi stábbal együtt, a sérültek rehabilitációjáért felelek. Ha egyik játékosunk lesérül, az orvos diagnosztizál, és szükség esetén képalkotó vizsgálatra – röntgenre, ultrahangra, MR-re – küld. Ha pihenést írnak elő, akkor hazaküldjük, az orvos által meghatározott ideig. Ezt követően hozzám kerül, és a teljes értékű munkáig foglalkozom vele. Amíg a sérült résszel nem dolgozhatunk, addig az egyéb területeket fejlesztjük. Ha bokasérülése van a játékosnak, akkor törzsstabilitásra, és a törzserőre dolgozunk. A munkám alapja a mozgásterápia, az egyszerű tornagyakorlatoktól kezdve, a különböző edzésmódszertanokig, minden beletartozik ebbe. Ha még nem futhat, de felülhet a biciklire, vagy elmehet az uszodába, akkor az állóképességét próbáljuk ezzel szinten tartani, visszahozni, amikor pedig tud már futni, akkor elkezdjük azt is. A legfőbb munka mindig a konditeremben zajlik, ezután a pályán a labda nélküli gyakorlatokat – kitámasztások, fordulások stabilitása – még velem végzik. Amikor ezek már biztosan mennek, és nem sérül vissza, akkor kerül át Stevenhez, (Steven Vanharen – A szerk.) erőnléti edzőnkhöz. Vele már labdával, a specifikus erőfejlesztéseket, és az állóképességi edzéseket végzik játékosaink.

– A rehabilitációra lényeges hangsúlyt fektet a klub, komoly stáb állt fel. Milyen módon tudtok együttműködni?

– A munkánk elengedhetetlen része a szoros együttműködés, de nemcsak Stevennel, hanem az orvosokkal, és a masszőrökkel is. Folyamatosan konzultálok a doktorokkal a sérültek állapotáról. A felelősség mindig az övék, ők állnak a legmagasabb szinten. A rehabilitációnál rám hagyatkoznak, ezt nem bírálják felül. Egymásra vagyunk utalva, elengedhetetlen, hogy mindenki, mindent tudjon, ha egy-egy információ kimarad, abból probléma lehet. A masszőrök pedig az egészségeseknél jelezik, ha a gyuratásnál fájdalomra panaszkodik a játékos. Megnézzük és eldöntjük, mi a teendő. Ők is kisegítenek, ha egyik játékos keményebb edzést kap, és összeáll a lába, akkor hozzájuk küldöm, lazítsanak rajta, gyúrják át. A legfontosabb az információcsere, és az összedolgozás.

– Eddig csak sérült játékosokról beszéltünk, de mi van azokkal, akik egészségesek, de erősíteni kell őket?

– Év elején megcsináltuk a különböző felméréseket, ezekből körvonalazódott, kiknél van szükség plusz munkákra. Ezeket megterveztük, és elkezdtük több játékosnál is, emellett prevenciós gyakorlatokat is végeztetünk a srácokkal, Steven az NB I-es, én pedig az NB III-as csapatnál. Ezeket a megelőző, erősítő, és ügyességfejlesztő gyakorlatokat edzés előtt, félórás időtartamban végezzük. Egyénileg is több játékossal foglalkozunk. Akik gyengének érzik valamelyik testrészüket, arra külön rádolgozunk. Januártól komoly programot indítunk Stevennel, minden játékosra egyénileg bontva, hogy miben kell javulnia, fejlődnie, ennek alapján készítjük el a programjukat, amit majd felügyelettel végeznek.

– Mik a terveid a jövőt illetően a kék-fehéreknél?

– Jól érzem itt magam, szívesen végzem a munkám, és hosszabb távon gondolkodom. Az elmúlt időszakban jelentős változások történtek az orvosi stábban, nagyon jól működő rendszer alakult ki, és mindenki pozitív hozzáállással végzi a feladatát.

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2023-01-29 15:00 Új Hidegkuti Nándor Stadion

MTK BUDAPEST

VS

SZENTLŐRINC SE

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman