HÍREK

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia növendékétől a csapat és a stáb már elköszönt, ezúttal pedig maga a játékos búcsúzik el szurkolóinktól és a klubunktól a honlapunknak adott interjújában.

- Megható módon köszönt el Tőled a csapat még az Olaszországba utazásod előtt. Hogy élted meg?
- Feczkó Tamás vezetőedző szólt, miután megtudta a hírt, hogy menjek fel hozzá beszélgetni. Teljes titokban tudták tartani ezt az egészet, így nagyon meglepődtem, amikor ott állt mindenki a szobában és vastapssal köszöntöttek. Majdnem elsírtam magam, nehéz volt visszatartani a könnyeimet. Amikor Törökországból Olaszországba utaztam, a repülőn el is könnyeztem magam, mert visszagondoltam a klubnál töltött időszakra, és szembesültem azzal, mennyi sok emlék köt az MTK-hoz és a társakhoz. A lehető legjobb ajándék volt a társaktól a dedikált mez, mivel még nem volt ilyenem, biztosan helye lesz valahol majd az új genovai lakásomban is.

– 15 évesen kerültél az akadémiára. Mit adott neked az SKLA?
- Leginkább a játékintelligenciám tudott fejlődni. A fejjátékom már előtte is egész jó volt, de annyi technikai képzésünk volt az akadémián, hogy ezen a téren rengeteget fejlődtem. A taktikai elemek alapjait is itt tudtam elsajátítani, gyakorlatilag mindent megadtak ott, ami kell a felnőtt labdarúgásba történő továbblépéshez.

– 17 évesen mutatkoztál be az első csapatban tétmeccsen. Hogyan tudnád összefoglalni az azóta eltelt időszakot?
- Ennél a klubnál nevelkedtem az elmúlt években, a jelenlegi keretből pedig már akkor is a csapattársam volt 10-12 játékos, amikor először felkerültem a felnőttekhez. Gyakorlatilag szinte mindent az MTK-nak köszönhetek. Amikor megérkeztem a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára, akkor egyből éreztem, hogy komolyan számolnak velem, később pedig Tamási Zsolt által a felnőttekhez is odakerültem. Az első perctől kezdve tudtam, hogy legfeljebb csak a 20. játékosnak számítottam a keretben, de nagyon befogadó volt a közeg, a társak, a szakmai stáb és a vezetők minden percben segítettek, aztán pedig egyre feljebb verekedtem magam a ranglétrán. 

– Európai topbajnokságba igazolsz, ami egy komoly ugrás. Mennyire érzed magad késznek minderre?
- Amikor felkerültem az MTK felnőtt csapatába, nem gondoltam volna, hogy másfél évvel később már a Genoánál leszek, ehhez a belém fektetett bizalom is kellett. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy most is csak a 20-25. játékos leszek a keretben, de egyszer már itthon végigjártam ezt a ranglétrát, és alig várom, hogy elkezdhessem újra. Fel vagyok erre készülve.