HÍREK

A Magyar Kupa "középmérkőzései":

MTK Budapest–Műegyetemi Athletikai Football Club 9:3

"33" Football Club–Kereskedelmi Alkalmazottak 2:0

Budapesti Torna Club–Kolozsvári Athletikai Club 5:3

Magyar Athletikai Club–Törekvés Sport Egylet 1:0

Csapatunk az elődöntőben a Budapesti Torna Clubot (BTC) 3:0-ra verte, míg a Magyar Athletikai Club (MAC) két mérkőzésen (0:0, 0:1) győzte le a "33" Football Club együttesét.

A Magyar Kupa döntőjéről így írt a Budapesti Hírlap az 1914. június 9-i számában:

"A testgyakorlókcsapata, a magyar futballbajnokság győztese tegnap tette a pontot ez évi gyönyörű szereplése mögé. A bajnokság mellé elhódította a Magyar Kupát, a minél szebb és méltóbb finálét már képzelnie sem lehet. Van ugyan még két lejátszandó bajnoki mérkőzése, de gyöngécske ellenfelekkel s így nagyon valószínű, hogy veretlenül fejezi be a szezont. Az utolsó nagy erőfeszítést azonban tegnap tette meg, olyan stílusban, olyan mutatósan, hogy még az ellenfelei is elismeréssel adóztak érte. Bebizonyította a MTK, hogy nem véletlennek, összedrótozott, beverklizett csapatnak köszöni a sikerét. Egymás után dűltek ki a legjobb játékosai: Kertész II., Klein, Biró. Révész, s mégsem tört meg a csapások súlya alatt, mindig friss, jó, ifjú játékossal tudta betömni a rést, minidig volt a kéznél tartalékjátékosa, csaknem olyan jó, mint a pótolhatatlannak hitt „oszlopok.“ A vasárnapi kupadöntőben is ezt az erényét csillogtatta a legékesszólóbban.  

A Magyar Atlétikai Clubteljes csapata ellenében két második csapatbeli legényével, Zsigó jobbhátvédével és Nyúl jobbhallfal vette föl a küzdelmet s a meccs legnagyobb meglepetése éppen ennek a két még ismeretlen játékosnak a bravúros játéka volt. Az végre nem tűnt föl, hogy Knapp kifogástalanul látta el a kevés dolgát, hogy Csüdör megint a régi klasszis hátvéde volt, hogy Vágó úgy szerelt és kapcsolt, mint senki sem, hogy Hlavay ezermestere a trükköknek s hogy végül a csatázósor leleményesen, apró, finom passzokkal tört előre, de hogy a „hirtelen előrángatott játékosok is bele tudjanak illeszkedni a remek együttesbe, azt kevesen remélték. 

A MTK-nak nincsen tehát oka félni a jövőtől, mert, íme, nem feledkezett meg a játékosnevelésről. Olyan kísérő zenéje volt azonban a kupadöntőnek, amely méltán kelt aggodalmat a labdarúgás jövő fejlődése iránt. Az Üllői úti pálya közönségének egy töredéke, a fanatikus gyűlölködéstől elvakult része füttyel, sípszóval, fenyegetéssel és durva szitokkal fogadta a pályára lépő testgyakorlócsapatot. S ez a disztelen, megalázó, gyötrelmes rajongás végig kísérte az egész mérkőzést. Még a MTK impozáns, a végletekig fair, csillogóan szép játéka sem fegyverezte le ezt a szerencsére nem túlságosan nagy sereget, amely fittyet hányva a lovagiasságnak és a jóizlésnek, eltorzította a kupadöntőt.

Ilyen gyümölcsöt teremtett az egyesületek között dúló háborúság, amely már alapjában támadja meg a labdarúgó sportot. De meglátszott ez a tribünök megritkult sorain is. Alig gyűlt össze 8000 főnyi közönség. Jóllehet a mérkőzés megérdemelte volna, hogy tízezrek nézzék végig. A MTK csatázósora szinte akadémiai előadást tartott a nagy problémáról, amit hasznos támadó játéknak neveznek. Nem erőből dolgoztak a MTK csatárói, nem vad hajrával hajszolták előre a labdát, hanem leleményesen, lábról-lábhoz adogatták s ördöngős ügyességgel bujkáltak a fejvesztetten futkosó MAG-játékosok között. Négy góllal győzött a MTK, de lőhetett volna többet is, ha a csatárói „be nem vonják a vitorlákat“ s a második félidőben nem tartanak pihenőt. De a negyedik gólután abban találták a kedvüket, hogy bujósdit játszanak a MAC védelemmel s még akkor sem léptek föl energikusan, amikor a helyzet könnyű sikerrel kecsegtetett. Ez persze a játék szépségének a rovására ment, amiért feltétlenül hibáztatni kell a MTK-át. 

A Magyar Kupa döntős mérkőzése.  Magyar Testgyakorlók Köre—Magyar Atlétikai Club 4:0 (3:0). Az Üllői úti pályán mintegy 8000 főnyi közönség előtt lefolyt meccsen így álltak föl a csapatok: MTK: Knapp—Zsigó, Csüdör—Nyúl, Hlavay,Vágó—Pauszig, Konrád I., Rácz, Konrád II., Szántó. 

MAC: Dömötör—Vigyázó, Ocskay—Navajkay,Fodor, Medgyessy—Rácz, Bodnár, Krempersz, Ónodi,Kunszt. 

Az első félidőben a MTK-ot segítette a szél. A MTK pompás összejátszással dolgozott, teljesen védekezésre szorította a MAC-ot, amely nagy igyekezéssel, de fogyatékos technikai készültséggel védekezett. A MTKcsatázósorát azonban képtelen volt föltartani, úgy hogy Tauszig fedális beadásából Konrád II. szép fejesölése már a 10-ik percben megszerezte a MTK-nak a vezetést (1:0). Öt perc múlva esett a második gól. Szántó élesen lőtt labdája kiperdült Dömötör kapus kezéből, mire a résen álló Tauszig a kapuba gurította. Ezután a MAC is szóhoz jutott, sőt majdnem gólt is csinált, de Knapp Bodnár lövését igen nagy szerencsével ártalmatlanná tudta tenni. Gyönyörű volt a MTK harmadik gólja, amelyet Tauszig lőtt a 30-ik percben leleményes kombinálás befejezéséül. A második félidőben a szél a MAC-ot vitte frontba, de mert kapkodva, rendszertelenül játszott, semmit sem tudott elérni, míg Hlavay egy, a bal sarokba irányított lövése utat talált a MAC kapujába (4:0) s véglegesen megpecsételte a meccs sorsát. 

Biró Palócz Mátyás volt."

Az 1913-1914-e bajnokságban Vida Henrik, majd Robert Holmes voltak az MTK edzői. A kupadöntő idején Holmes ült a kék-fehérek kispadján...