HÍREK

Horváth Dávid: " Tudatos karrierdöntés volt a részemről egykor az MTK" - interjú (lapszemle)

2022-11-23

Horváth Dávid: " Tudatos karrierdöntés volt a részemről egykor az MTK" - interjú (lapszemle)

A Büntető készített interjút vezetőedzőnkkel, Horváth Dáviddal.

Úgy fest, Horváth Dávidnak sikerült kirángatnia az MTK kátyúba ragadt szekerét, a kék-fehérek reményeik szerint meg sem állnak az első osztályig. De hogy mik az újdonsült vezetőedző prioritásai, milyen elvek mentén látott munkához, mit gondol a fiatal edzők esélyeiről, a fejlődési lehetőségekről, ifjúsági BL-ről, alább kiderül.

6–2-es diadallal, összességében pedig három győzelemmel és egy döntetlennel indított az MTK élén, ami bravúros, csak hát ugye Bognár Györggyel is hasonlóképp startolt a szezon…

- Szeretném is hullámvölgyek nélkül letudni a folytatást, az idény végén pedig a feljutást megünnepelni. Elképzelhető persze, hogy a mi dolgunkat is nehezíti majd negatív széria, és bár azt szeretnénk, hogy ne történjen ilyen, ha elkerülhetetlenül beüt a krach, az lesz a feladat, hogy minél hamarabb felálljunk belőle.

Ha bármikor is slamasztikába került edzői karrierjében, mihez nyúlt? Mi jelentette a megoldást?

- A monori időszakomban előfordult hasonló, válságmenedzselésből, mentális felkészítésből sikerült akkor tapasztalatot gyűjtenem, amit ezúttal is hasznosíthattam. Szerintem ilyenkor határozott koncepcióra van szükség, ragaszkodni kell az elvekhez, úgy ki lehet kecmeregni a gödörből.

Na ez talán a legérdekesebb, hogy mi történt abban a néhány napban a Siófok és a Soroksár elleni meccs között, elvégre a hat bajnoki óta nyeretlen, súlyos zakókba is belefutó MTK hirtelen 6–2-re nyert az amúgy remeklő délpesti rivális ellen.

- A biztos pontokba kellett kapaszkodni, kevesebb kockázatot vállalni, hogy ne engedjünk sanszot az ellenfélnek. A kevesebb rizikó felvállalása annyi tesz, hogy máshol húzod meg a védekezővonalat, kerülöd a kockázatos labdakihozatalt. 

Hogyan festett az öltözői antréja?

- Azzal kezdtem, tudom, a feljutás a cél, nem szabad azonban ennek lebegnie a szemek előtt, csakis a következő mérkőzésre koncentrálhatunk. Lehet, hogy sablonosan hangzó szöveg, mégsem annak szántam, hanem hogy elültessem a fejekben, nekünk az adott feladattal kell foglalkoznunk, nyerni a hétvégén. És ha komolyan vesszük a tételt, győzhetünk. A feljutáshoz egyértelműen megvan bennünk a potenciál, de az a távoli cél.

Hogyan fogadták a futballisták?

- Összeszámoltam, négy olyan játékos akadt mindössze, akinek egyetlen edzést sem tartottam korábban. Vagy a második csapatban, vagy azon a négy meccsen, amelyikre az előző idényben beugrottam, a többséggel találkoztam már, szóval mindenkiről kialakulhatott bennem valamiféle kép, tudtam, kitől mit várhatok, ez feltétlenül könnyebbséget jelentett.

Az amúgy meglepte, hogy Bognár Györgyöt viszonylag rövid idő után menesztették?

- Igen. A nyáron született egy hosszú távú terv, és azt gondoltam, Bognár György is hosszan marad.

Milyen lelkiállapotban lévő társaságot vett át? Csalódott, önbizalmukat vesztett futballisták ültek az öltözőben?

- Az első néhány napban nem tapasztaltam szinte semmi negatívat, nem éreztem azt, hogy a sikertelenségtől meggyötört, maguk alatt lévő játékosokkal kellene együtt dolgoznom. Hanem a mérkőzés előtti utolsó edzésen láttam rajtuk a feszültséget, éreztem rajtuk a hullámvölgy, illetve a feljutás kényszerének hatását, amit azért is furcsálltam, mert nagyon jó futballisták alkotják a keretet, sokuk korábbi első osztályú vagy válogatott labdarúgó, értékes játékosok, akik annyi mindent megéltek már a futballban. A bajnoki előtt ki is beszéltem ezt velük, ennek ellenére az első negyedórában érezhető volt egyfajta görcsösség, ami viszont az egyenlítő gólunkkal elmúlt. Onnantól fogva elkezdtek hinni magukban, és sokkal jobbak is lettünk. 

Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti sikerek ne forduljanak ismét vesszőfutásba?

- A beugrásunkkor a legfontosabbnak az eredményességet gondoltuk, hogy mindegy, milyen játékkal, de hozzuk a meccseket. A jó kezdés megvan, szeretnénk, ha a téli szünetig kitartana. Azután lesz majd egy kis időnk kialakítani az mtk-s futballstílust, ami a hosszú távú eredményességet biztosíthatja. Az állandóságot igyekszem megteremteni.

Egy beugráson már túl van: a tavasszal a veszett fejsze nyelét kapta el, amikor megpróbálta az utolsó négy fordulóban benntartani a reménytelen helyzetben lévő csapatot. Tíz pontot szereztek, mégsem sikerült a bravúr. Önnek személyesen ugyanakkor adott egy olyan lökést, önbizalmat a jó teljesítmény, hogy „oké, ezen a szinten is meg tudom állni a helyem, megértem a felnőtt edzői posztra”?

- Pontosan ezt éreztem. Egyébként is alkalmasnak éreztem magam a feladatra, ezért vállaltam el, az viszont, hogy ennyire jól sikerült az a néhány mérkőzés, nagyszerű visszaigazolásnak bizonyult. Hogy működnek a módszerek. Kaptam is sok pozitív visszajelzést. 

Semmilyen kétely nem fogalmazódott meg önben a tekintetben, alkalmas-e az NB I-es edzősködésre?

- Abban a szituációban nem. Kieső helyen állt a csapat, segíteni kellett, s én bíztam magamban. Ahogy letudtuk azt a négy mérkőzést, az én várakozásaimat is felülmúlta.

Fiatal szakembereknél rendre felvetődik a tisztelet kivívásának kérdése. Szóval milyen típusú edző Horváth Dávid? Szigorú, a két lépés távolságot megtartó tréner?

- Fiatalos, modern gondolkodású edző, remélem, ez a kommunikációmon is érződik. Őszintén közelítek a játékosokhoz, korrekt kapcsolatot igyekszem velük kialakítani, a szerepek azonban tiszták, nem lehet átlépni a határt. Az MTK-ban jellemzően elitjátékosokkal foglalkoztam, az egók kezelése fontos feladat, még ha ifi szinten valamelyest más is, mint a felnőttek közt. Edzőként alapfelfogásom, hogy olyan környezetet teremtsek az öltözőben, illetve a pályán, olyan edzésmódszereket alkalmazzak és olyan taktikát alakítsak ki, amitől az egyén és a csapat is jobbá válhat. Ez mindennek a mozgatórugója. Hogy milyen játékstílust próbálok meghonosítani, az attól is függ, melyik egyesületben dolgozom. Az MTK-nak megvan az identitása, adott a klubfilozófia, sőt, a játékstílus is, itt MTK-stílusú edzőnek kell lenni, minthogy pedig ez a futball – a labdabirtokláson alapuló, modern játék, a számbeli és minőségbeli fölények kialakítása, mindez kellő felxibilitással keverve – nagyon is az ínyemre való, nem esik nehezemre alkalmazkodni. Ebben az mtk-s környezetben kell megtalálnia mindenkinek a számára komfortos helyet. 

Az amúgy örömteli, hogy az MTK edzőfronton is a saját utánpótlásához nyúlt. S minthogy jó ideje benne van a magyar futballban, pláne az utánpótlásában, adódik a kérdés, lennének-e még Horváth Dávidok? Fiatal, ambiciózus trénerek, akiket érdemes lenne kipróbálni, és nem mindig ugyanazokat az arcokat forgatni.

- Szerintem vannak, és azt is remélem, hozzám hasonlóan megkapják a lehetőséget. Aztán már csak élni kell vele… Több fiatal edzőt is ismerek, akinek a neve nincs benne a körforgásban, pedig minőséget képvisel.

Min múlik, hogy nem kapnak lehetőséget a fiatalok? A klubvezetők bátortalanságán?

- Ez azért kevésbé magyar sajátosság, van, ahol simán mélyvízbe dobják a tehetséges, fiatal edzőket, lásd Németország, máshol, mondjuk Olaszországban továbbra is nehéz bizonyítaniuk. Tudatos karrierdöntés volt a részemről egykor az MTK, mert úgy láttam, ez az a klub, amelyik a fiatal játékosoknak rendre lehetőséget ad, azt reméltem, így lesz ez edzőfronton is. A jelenlegi akadémiai rendszer ugyancsak alkalmas arra, hogy ne csak játékosok, edzők is kikerüljenek onnan. Azt reméltem, az MTK-ban ki lehet törni.  

A futball állandóan változó világával nyilván muszáj haladni, egy mai fiatal tréner honnan szerez új ismeretet? Csak a külföldi meccsekből, vagy a szakirodalom is eljut hozzá? 

- Az egész stáb nevében mondhatom, hogy mindenki próbál a maga szakterületén fejlődni. Az edzőképzés és az ott tanultak ugye az alap, ami fontos, de nem elégséges. Ezért aztán igyekszünk külföldi és magyar szakanyagokhoz is hozzáférni, itthonról Ferenczi Attilát vagy a Büntetőre író Militár Ivánt is előszeretettel olvassuk, a könyvek közül nagyon hatással volt rám a karakterfejlesztéssel foglalkozó Az intelligens ragadozó Apró Attilától. Videóelemzőnk pedig szállítja a külföldi könyveket. Jonathan Wilson munkáit, a Twitteren pedig rengeteg elemzést lehet nyomon követni, szóval nem nehéz megtalálni a fejlődési lehetőségeket.  

Ami egy nevelőedzőnek és a felnőttekkel foglalakozó mesternek is ugyanolyan fontos, mégis, miben nyilvánul meg leginkább a különbség utánpótlás és felnőtt tréner közt? Mit kíván meg az egyik szerepkör, és mit a másik?

- Ha az U19-et vesszük, amelyben én dolgoztam, nincs nagy különbség, úgy készítjük fel a srácokat, mintha felnőttek lennének, a profikra jellemző gondolkodást igyekszünk bennük elültetni, de nincs szakadék. A játéktempót, az intenzitást, az egyes megoldásokat, a rutint tekintve, illetve az automatizmusokban nyilván vannak különbségek, a felkészítésben kevésbé. Az alacsonyabb korosztályok gyermekfutballja persze egészen más munkát igényel.

Az ifjúsági BL-ben az utolsó kört leszámítva ön irányította a legjobb huszonnégy közé jutó MTK-t. Valahol azért sajnálja, hogy az Ajax ellen a nyolcaddöntőbe kerülésért nem ülhet le a padra? 

- Nagyon. Az ifi BL-re való felkészülés minden egyes percét roppant izgalmasnak találtam, egész más légkörben dolgoztunk, mindenkit elfogott egyfajta izgatottság, azokat a játékosokat is, akik egy éve is szerepeltek már a sorozatban. Azt éreztük mi, edzők is, hogy benne vagyunk az európai futball vérkeringésében, nagyon jó volt ezt átélni. Azt is élveztem, hogy olyan csapatok ellen készültünk, amelyeket nem ismertünk. 

- A legjobb 16 közé jutásért viszont már a csoportkörből kaptak vetélytársat. Az Ajax elleni meccs lehet a magyar utánpótlás fokmérője? Megmutathatja, hol tartunk?

- Az mondjuk pont nem, mert az amszterdamiak bőven a mi szintünk felett vannak. Ettől még jó lesz megméretni magunkat, veszítenivalónk biztos nincs. Inkább az egyének szintjén lesz érdekes a párharc, hogy az a két-három játékos, aki kiemelkedhet egy ilyen meccsen, milyen megoldásokat választ, hogy reagál az egyes játékhelyzetekre, megmutatja-e tehetségét. Erre nagyon kíváncsi leszek.

Amúgy is ez lenne a legfontosabb az utánpótlásban, nem? Hogy milyen egyéni teljesítményeket látunk, illetve, hogy ki jut el egy korosztályból a nemzetközi labdarúgás elitjébe. Vagy legalábbis az NB I-be…

- Az utánpótlásfutballban is lényeges szempont azért, hogy a játékosok megtanuljanak nyerni, ezen a BL-mérkőzésen speciel nem az lesz a legfontosabb, hanem az egyéni produkció.

Ha már az egyén: a felnőtt együttes tele van egyéniséggel, az NB II szintjén pláne kiváló futballistákkal. Ez nyilván könnyebbség.

- Igen, ezért sem lehet kérdéses a cél. Ponthátrányban vagyunk még, azt szeretnénk ledolgozni. A keret egyértelműen alkalmas arra, hogy feljusson. 

A hátrány két pont a második Péccsel szemben. Gyerekjáték lesz ezt már eltüntetni?

- Egyáltalán nem. És nem szeretném, ha bárki azt gondolná, mi majd a vörös szőnyegen, fanfárok hangja mellett vonulunk be az NB I-be. A másodosztály már csak a magas meccsszám miatt is kőkemény sorozat, mi még ráadásul a kupában is állunk. El kell fogadnunk, hogy az MTK jelenleg másodosztályú klub, még ha a történelme máshová predesztinálná is. Az élvonalbeli szereplés jogát azonban győzelmekkel kell kivívni.

Forrás: bunteto.com

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2022-12-11 18:00 Szent Gellért Fórum

SZEGED-CSANÁD GROSICS AKADÉMIA

VS

MTK BUDAPEST

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman