HÍREK

Kiválasztás, képzés és a felnőttegyüttesekbe való beépítés. Ezen a három területen kell előrelépnie a magyar utánpótlás-nevelésnek Barczi Róbert, a szövetség nemrég kinevezett sportigazgatója szerint. A fiatalok első csapatba történő integrálásával kapcsolatban Michael Boris, az NB I-be feljutott MTK Budapest mestere is érdekes meglátásokat tesz.

Edzői szemmel nézve mi okozza a legnagyobb dilemmát, amikor egy felnőtt és utánpótláskorú játékos közül kell választania?
- Mondhatnám, hogy rutin és gyorsaság párharca ez, hiszen a 30 éves futballista jó esetben rutinosabb a 18 évesnél, a 18 éves pedig valószínűleg dinamikusabban mozog. A dilemmát csak az okozza, hogy ezt nem lehet fekete-fehéren levetíteni az összes játékosra. Én a mutatott teljesítményben hiszek, és ha a fiatalabb azonos szintre kerül az idősebbel, akkor az MTK filozófiája miatt előbbit fogom játszatni, egészen addig, amíg a fiatalabb az elvárt szinten teljesít.

Az NB II-es idény előtt azt a célt tűzte ki a klubbal, hogy a feljutás mellett a fiatalok beépítése is megtörténjen. Mennyire elégedett ezen a téren?
- Visszakérdeznék. Mit jelent, hogy „fiatalok”? Ha a számok mögé nézünk, azt láthatjuk, hogy Katona Máté játszotta a legtöbb percet a szezonban, aki ugye 23 éves. Szerintem 23 évesen is fiatal valaki, attól függetlenül, hogy már nem utánpótláskorú. Ha szigorúan az 1999-ben vagy az után született játékosokat nézzük, Mezei Szabolcs (19), Varju Benedek (19) és Palincsár Martin (21) is több mint kétezer percet töltött a pályán, amivel a teljes keretet tekintve az élbolyban végeztek, de Schön Szabolcs (19) vagy Kata Mihály (18) is sok lehetőséget kapott. A percszámolgatásnál viszont fontosabb, hogy folyamatosan fejlődjenek, újabb és újabb szinteket lépjenek. Szerencsére jó úton haladnak, és az idősebbek mindenben támogatják őket.

Hát ez a titok? Hogy a rutinosabb játékosok ne féltsék a helyüket, hanem azzal a tapasztalattal, amit az évek során megszereztek, segítsék a fiatalok fejlődését?
- Igen, és nemcsak a mérkőzéseken, hanem a pályán kívül is nagyon sok olyan terület akad az életben, amelyben sokat jelent a rutinjuk. Az erőnlét, a táplálkozás, a pihenés minősége, fejben a mérkőzésekre való felkészülés, és még sorolhatnám. Az MTK-ban tudatosan alakítottuk úgy, hogy azok az idősebb játékosok maradjanak velünk, akik ezen a téren valóban tudnak segíteni, így szerencsére adottak azok a vezérek – többek mellett Kanta József, Pintér Ádám és Lencse László is ilyen –, akik irányt mutatnak a fiatalabbaknak.

A nyáron négy légióst igazolt a klub, amit egyesek a kijelölt útról való letérésként értékelnek.
- Pedig semmiben nem változott az MTK filozófiája attól, hogy visszajutottunk az NB I-be, a keretünkben 10-nél is több Sándor Károly Akadémián nevelkedett játékos van. Néhány poszton még szükség volt az erősítésre, ezért jöttek azok, akik, de úgy gondolom, a következő idényben is lehetőséget adunk a fiataloknak, miközben tudjuk: az élvonal teljesen más kávéház, mint az NB II. A nemzetközi porondon is tapasztalatokkal bíró Ferencváros ellen például botorság lenne 11 fiatallal a pályára lépni.

Az elmúlt évek tendenciáját látva mit gondol, mennyire használják ki jól az NB I-es klubok a fiatalokban rejlő lehetőségeket?
- Nyilván nem kapnak elegendő játékpercet, máskülönben a szövetségnek sem kellene beavatkoznia a rendszerbe azzal, hogy ösztönzi a klubokat a fiatalok játszatására. Néha egyébként olyan érzésem van, mintha csak bátorítani kellene az NB I-es klubokat, mert a tizenkét csapatos bajnokságban nüanszok döntenek, így az edzők inkább a tutira mennek, nem merik megkockáztatni, hogy mélyvízbe dobják a 18 éves srácokat. Pedig sokszor velük lehet váratlant húzni, ők azok, akik meglepetést okozhatnak. Ott van például Bolla Bendegúz, akit a legutóbbi évad felfedezettjének választottak az NB I-ben. Egész évben kitűnően teljesített, pedig előtte nem volt olyan sok magyar jobbhátvéd, akiről ugyanezt el lehetett volna mondani. De említhetném például Szendrei Norbertet is, aki a Honvédban játszott háromnaponta mérkőzéseket az újraindulást követően, és egyáltalán nem ingadozott a formája, végig megbízható teljesítményt nyújtott. Tehát nem igaz, hogy nincsenek NB I-es szintű magyar reménységek, csak sokszor el sem jutnak odáig, hogy heteken keresztül bizonyíthassanak.