HÍREK

Szurkolói szemmel a Haladás elleni mérkőzésről

2015-05-24

Folytatjuk sorozatunkat. Ezúttal Lőwy Andrást kértük fel, hogy írjon a mérkőzésről.

Derűre derű

Pár fontos dolog már a mérkőzés előtt kiderült. Például az égbolt, amiért kifejezetten hálás lehetett az MTK-s albérletként funkcionáló Bozsik Stadion kisszámú, ám annál lelkesebb közönsége. Kiderült valamint az is, hogy a hátralévő két meccs eredményeitől függetlenül a bajnokság előkelő, (legalább) harmadik helyén végeztünk, amelyhez nem győzök elégszer gratulálni, óriási dolog.
Ez utóbbi derűtől azért a meccs végkifejletét illetően bevallom kicsit tartottam, mert ugyan mindenképpen győzelmet vártam, de az elmúlt hetek szerényebb eredményei, illetve a már zsebben lévő bronz miatt ez messze nem ígérkezett könnyű feladatnak pláne, hogy a Haladás elvileg az „életéért” küzd…

Az első percek ennek megfelelően is alakultak, de szerencsére a mezőnyfölénynél és pár helyzetnél tovább nem jutott a szombathelyi alakulat. A csendet Pölöskei gólt érdemlő, bődületes kapufája törte meg. Innentől valóban szép akciókat, és ami a futballban igen fontos, gólokat láthattunk kedvenceinktől.

Kiemelném a beszálló fiatal tehetségeket, akikhez, Józsi bácsi ismét a tőle megszokott remek érzékkel nyúlt. Gera Dani megkerülős csele azt hiszem, nem csak számára marad emlékezetes élmény. Többek között az ilyen megmozdulásokért érdemes meccsre járni. Elhitte, megcsinálta és a centerezés is mesteri volt. Le a kalappal!

Egy dolog azért még nem dőlt el teljesen. Nem szeretnék telhetetlennek tűnni, mert ez a „torta” hab nélkül is nagyon ízletes, de jelen állás szerint még a Fradit is megelőzhetjük, aminek az esélye csekély, de még fennáll…

Kis önkritikát gyakorolva és remélve, hogy esetleg olyan szurkolótársaim is olvassák soraimat, akik nem látogattak ki a mérkőzésre megjegyzem, hogy a bajnoki (minimum) bronzérmes csapat megérdemelné, hogy többen ünnepeljük személyesen is. Tudom, hogy messze van a Honvéd pálya, de azért egyszer elzarándokolhat mindenki, főleg egy ilyen pazar, nem várt szereplést követően.

Gratulálok az egész Csapatnak, elismerésem Józsi bácsinak, aki nélkül megítélésem szerint látótávolságra sem lenne a dobogó. Bízom a tisztes helytállásban a nemzetközi porondot illetően és reménykedem egy hasonlóképpen sikeres szereplésben a következő bajnoki évadban is.