HÍREK

DR. SELEI ANDRÁS, klubigazgató:

Az előző szezonról és az idei célokról

Ugyanúgy látjuk a helyzetünket, mint az elmúlt években. A lehetőségeink – értsd: a büdzsénk – alapján az 5–9. hely lenne a realitás, de akármennyire is változik a keretünk és a környezet, a célunk a felsőház elérése. Stabil csapat leszünk, nem lesznek kiesési gondjaink – az elmúlt három NB I-es szezonban sem álltunk egyszer sem kieső helyen. Szeretnénk mindig jobbak lenni, de konkrét, helyezésre szóló elvárásként ezt nehéz kijelenteni. A tavalyi célok kapcsán korábban pont ebből alakult ki egy félreértés: az ankéton ugyanis az hangzott el a számból, hogy szeretnénk előrelépni az ötödik helyről. Ezzel együtt a csapat végül alulteljesítette az elvárásokat; a vezetés szerint is csalódást keltő volt a tavalyi szezon. Nagyon hektikus a bajnokság, két jól vagy rosszul sikerült meccs választ el egymástól 3-4 pozíciót. Elég, ha azt említjük, hogy az utolsó két bajnokin négy pont ment el ilyen-olyan okok miatt az utolsó pillanatokban – ha azok megvannak, a hetedik helyen zárunk.

Fontos hangsúlyozni, hogy megvan az ambíciója a klubnak, a tulajdonosnak és a vezetésnek is. A tulajdonos minden évben a nemzetközi kupára tűzi ki az extra prémiumot, és ezt a játékosok is pontosan tudják. Vannak csapatok, ahol a nemzetközi kupaindulás elvárás, nálunk viszont egy olyan lehetőség, amiért legfeljebb keményen dolgozhatunk. Mindenki bízik abban, hogy ebből a stabil háttérből egyszer kijön egy olyan év – egy kupadöntő vagy egy nemzetközi kupaindulást érő hely –, amivel felül tudjuk múlni a realitásokat.

A klub pénzügyi helyzetéről

Van egy felelős működési struktúránk, aminél a bevételi oldal nagy része a játékoseladásból származik, a koncepciónk erre épül. 300 megbízott munkavállalónk van – ebben az U6-os korosztály mellett dolgozóktól a női felnőtt labdarúgókig, az irodai dolgozókig mindenki benne van. Kellő számú és minőségű infrastruktúránk is van, ami óriási pozitívum, de a fent említett személyzet valamint a létesítmények fenntartása egyben komoly összegeket is visz el.

A sportágat is körülölelő változások ellenére a stabil lábakon állunk, így elmondható, hogy jelenleg kevésbé függünk a külső változásoktól. Egy-két szezonon belül bizonyosodhat be, hogy mivel mi mindig törekedtünk a piaci alapú működésre - nekünk nem voltak állami vagy államközeli szponzoraink -, a változásokból akár profitálhatunk is. Hiszek ebben a struktúrában, ez nagy lehetőség a jövőre nézve. A tulajdonos kellő alázattal és akarattal vezeti a klubot, de elvárásai is vannak. Nyílt lapokkal játszunk: minden évben május környékén, a fociévad végén pontosan látjuk, mekkora az a lyuk, amit játékosértékesítéssel kell felelősen betömnünk. Ez a működés alkalmassá teszi a klubot arra, hogy a következő két évre már most láthatóan, stabilan tekintsünk előre.

A játékosok értékesítéséről, az igazolási politikáról

100%-ig elfogadom, hogy szurkolóként nagyon nehéz azonosulni azzal a helyzettel, amikor egy játékos nálunk berobban, majd egy év múlva már nincs itt. De a klubunknál az értékesítés nem cél, hanem eszköz. Így tudunk működni, ez biztosítja azt a jövőképet, amivel ezt a nagy múltú klubot üzemeltetni és zavartalanul működtetni tudjuk.

Vannak friss fejlemények is: Átrok Zalán Belgiumba szerződött, Komáromi György pedig érkezett hozzánk. Jelenleg nem látok újabb potenciális távozót vagy érkezőt. Az első néhány fordulóban mindig kiderül, hogy hol szorulunk esetleg külső segítségre, a rajt után pedig még bő egy hónap áll rendelkezésre, hogy erősítéseket igazoljunk, ha szükséges. De a futballban nagyon gyorsan történnek a dolgok.

Átrokot például fél éve figyelték, többször keresték. Két hete leültünk, és azt mondtuk neki: az akkori lehetőség és érte jött ajánlat még nem olyan volt, ami mindenkinek elfogadható lett volna, ezért mi azt javasolnánk, hogy maradjon itt, nálunk fejlődjön tovább, komolyabb státuszban – vagyis két hete még nem engedtük el. Erre a belga klub megmásfélszerezte az ajánlatát, minden nap keresték a játékost, és olyan komoly jövőképet vázoltak fel neki, amire sem mi, sem a játékos nem tudott nemet mondani. Az ilyen események benne vannak a futballban. 

Az számunkra egyébként egy egyértelmű visszajelzés, hogy a magyar játékosok hozzánk akarnak jönni, vonzóak vagyunk számukra, különösen így van ez a legnagyobb itthon játszó tehetségek esetében. Az más kérdés, hogy anyagilag összeállnak-e ehhez a dolgok, de a szándék megvan a részükről.

A Kozármislennyel meglévő partneri viszony előnyeiről, Zsóri Dániel visszatéréséről

A klub és a Kozármisleny között létrejött együttműködés fontos szakmai lehetőséget jelent: az ott kooperációban szereplő MTK-játékosokat bármikor vissza lehet rendelni az első csapathoz. De megszokottá válhat az is, hogy a két klub között mozognak majd a labdarúgók; ilyen volt Horváth Dániel helyzete is, aki az NB II-ben mutatott jó teljesítmény után itt készült heteken át és kapott szerződést, de Zsórié is ilyen. A támadó olyan hónapokon van ugyanis túl, hogy a partnercsapatunktól az a jelzés érkezett: egyértelműen alkalmas állapotban van az élvonalra, nagyon sokat javult, fejlődött, és kinőtte az NB II-t. Csináltunk róla egy alapos felmérést is, amiből látszik, hogy jól használható a profilja. Amikor jött ez a nem tervezett, kényszerű helyzet Nyers Ádám sérülése után, akkor rövid távon kellett gyors döntést hoznunk, és ebben a szituációban Zsóri visszatérése lett a megoldás.

A Kozármislennyel kötött kooperációs megállapodás révén az ott játszó fiataljainkat bármikor vissza tudjuk hívni az ifi BL-re is. Optimistán és várakozással tekintünk egyébként a sorozat elé, hiszen a bajnoki címet fölényesen megszerző korosztályos csapattól a nemzetközi porondon is biztató szereplést vár a vezetés. Kimondott célunk volt, hogy nyerjük meg az U19-es bajnokságot – ez a vártnál biztosabban jött össze -, a stáb nagyszerű munkát végzett. Jelenleg várjuk a sorsolást. Az első kört a magyar csapatok erőnyerőként kihagyják, így mi a másodikban csatlakozunk be. A kooperációban lévő fiatalokra számíthatunk tehát, sokan viszont nem szerepelhetnek azok közül, akik részesei voltak a bajnoki címnek, mivel rengeteg szigorú szabálynak kell megfelelni.

Marin Jurina helyzetéről

Ahogy már korábban bejelentettük: Jurina várhatóan távozik, szabadon tárgyalhat az érdeklődő klubokkal. Volt korábban egy remek idénye, de a tavalyi szezonja sem gólokban, sem teljesítményben nem hozta az elvártakat, így a posztján nem tudott elsőszámú játékossá válni. Nyers Ádám érkezése is hatással volt a státuszára, ahhoz pedig, hogy második vagy harmadik számú center legyen, túl magas a fizetése. A külföldi játékosoknál egyébként is alapvető elvárás, hogy akkor támaszkodunk rájuk, ha egyértelműen erősítést jelentenek. 

Demjén Patrik visszatéréséről

Jegyzett kapusként érkezett vissza hozzánk korábban, de a második idényére Patrik teljesítménye visszaesett – igaz, a csapaté is, így ezt semmiképpen sem szeretném kizárólag a kapusra hárítani. Télen frissíteni akartunk, ezért elmondtuk Patriknak, hogy komoly konkurenciát hozunk a posztjára. Ekkor kapott egy ajánlatot a Lokitól, és végül úgy ítélte meg, hogy szüksége van egy új impulzusra. Tavaszra a csapat védekezése feljavult, a nyárra pedig egy egészen más elosztású védelem áll majd fel, ehhez kerestük a megfelelő embereket. A kölcsönben lévő Hegyi Krisztián távozása után elsősorban a magyar piacról próbáltunk választani, és több jelölttel is tárgyaltunk. Demjénnel is ugyanúgy ültünk le, mint a többi kapussal. Ő is úgy látta, hogy a téli váltás nem teljesen úgy sült el, ahogy tervezte, de ebből tanulni akar és fejlődni szeretne. Ezúttal egészen más hangvételű kommunikációt és tárgyalást folytattunk egymással, mint amikor korábban a szerződéshosszabbításról sikertelenül egyeztettünk. Azzal győzött meg minket, hogy örömmel fogadta az új esélyt, és készen áll nagyon keményen megküzdeni a helyéért. Érződött rajta, hogy úgy fog hozzáállni a munkához, hogy a szerződésében lévő opciót később érvényesítsük, és szó nélkül bevállalt egy teljesen a motivációra épülő rendszert. A magyar kapuspalettán ő volt a legjobb elérhető opció, egy kockázatmentes, biztos ponttal erősödtünk a kapusposzton.

PINEZITS MÁTÉ, vezetőedző:

Az első közös félévről

Soha nem fogom védeni a mundér becsületét: az első meccset megnyertük, majd hosszabb volt a nyeretlen periódusunk, mint kellett volna, és ebben nekünk is megvolt a felelősségünk. Amikor idekerültem, azt hallottam, hogy az MTK tavasszal hagyományosan kevés pontot szerez, és főleg idegenben nem jönnek az eredmények. Ehhez képest idén tavasszal csupán egyetlen olyan meccsünk volt, amikor idegenben nem szereztünk pontot. Természetesen szeretnénk az összpontszámban is előrelépni a tavaszi szezonok terén; ha az egyik szegmensben sikerült javulnunk, bízom benne, hogy a másikban is fogunk. De előtte ősszel is törekszünk a legjobb szereplésre.

Amikor télen megérkeztem, több új igazolás is érkezett, velük és a sérülésből visszatérőkkel együtt hét olyan játékosunk volt a kezdőcsapat környékén, akik nem voltak igazán játékban. Amíg ők mentálisan és fizikálisan nem érték el a megfelelő szintet, addig értékes pontok és meccsek mentek el. Amint utolérték magukat, azonnal versenyképesek lettünk. Télen mindössze két hét felkészülésünk volt, a harmadikon már bajnokit játszottunk – nagyjából ennyi időnk maradt a hangolásra. A szezon utolsó két hónapjában viszont már olyan mérkőzéseink voltak, ahol minimum az ikszért mentünk. Amikor kiegyenesedtünk, az utolsó hat fordulóban már reális esélyünk volt minden meccsen a győzelemre.

Sajnos az utolsó két körben mindkét meccset „elvették” tőlünk az utolsó másodpercekben – elmaradt kiállítások és finoman szólva is érdekes büntetők után. Ez mínusz 4 pontot jelentett számunkra, ami a tabellán hárommal jobb helyezést ért volna. Ezzel együtt a kritikusoknak is volt igazuk, de ezzel nincs gondom, a legnagyobb kritikusa magamnak én vagyok, úgyhogy a külső észrevételekkel egyébként sincs problémám. Ezzel együtt szeretném kérni a szurkolókat, hogy álljanak a csapat mellé, és legalább olyan hangerővel buzdítsák a játékosokat, mint a szezon végén a Pancho Arénában.

A nyári felkészülésről

Mindegy, mit mondanék most, a pályán és az eredményekben mutatkozik majd meg, hogyan sikerült a felkészülésünk. Elég nagy vérátömlesztés volt a csapatnál; ha a fiatalokat is ideveszem, akkor az utolsó két felkészülési meccsünkön az utolsó két bajnoki keretéhez képest 14 olyan játékosunk akadt, aki akkor még nem volt itt. Az elvégzendő teendők első része így egyértelműen arról szólt, hogy elősegítsük a labdarúgók egymáshoz való kapcsolódását.

Pozitívum, hogy mindössze egyetlen olyan sérültünk van, aki még nem tud a csapattal készülni: Nyers Ádám sajnos 8-10 hétre kidőlt. Mindenki más szinte azonnal bevethető. Szuhodovszki Sománál ez a folyamat még egy-két hetet igénybe vehet, míg Bognár István teljesen egészséges, nála a kellő erőnlét utolérése a feladat. Ilia Beriashvilinek múlt héten volt egy elhanyagolható, kisebb sérülése, a biztonság kedvéért őt nem játszattuk az utolsó felkészülési mérkőzésen.

A felkészülés közben is folyamatosan alakult a keretünk. Szánt szándékkal játszottunk erős élvonalbeli klubok – ukrán és szlovén dobogósok – ellen, hogy a legapróbb hibák is kijöjjenek. Ez a hat hét leginkább azzal telt, hogy az újakat beillesszük a környezetbe és a csapatba. A felkészülés persze bizonyos szempontból átverés: az edzőmeccsek világa egy teljesen más sportág, mint ami a bajnokságban vár ránk. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan éles szituációkat teremtsünk, amilyenekkel a szezon közben is szembesülhetünk.

A ZTE összes nyári mérkőzését kielemeztük a kollégáimmal – és biztos vagyok benne, hogy ők is megnézték a mieinket. Éppen ezért van szükség az olyan apró trükkökre, mint hogy a pontrúgásokat és bizonyos taktikai elemeket tudatosan nem alkalmaztuk a felkészülési meccseken. Nem akartunk felesleges információkat adni a riválisoknak, hiszen a bajnokságban sokszor pont az ilyen nüanszok döntenek a pontok sorsáról. Ettől függetlenül a hétközi edzéseken rengeteget gyakoroljuk ezeket a játékelemeket. Kérdésre válaszolva egyelőre arra sem adnék még pontos választ, ki lesz majd a középső támadónk. Benne van, hogy nem klasszikus centerrel szeretnénk játszani a jövőben. Nem csak egy erőcsatár, hanem más típusú játékos is kezdhet a támadósor közepén, hiszen szeretnénk intenzívebbé válni elöl is.

A fiatalok szerepéről

Sok készenlétben lévő játékosunk van, de egyelőre korai lenne megmondani, ki szállítja majd idén a kötelező „fiatal perceket”. A szabályrendszernek természetesen meg fogunk felelni, hiszen azt az MTK hagyományosan túl szokta teljesíteni. Lendületes, támadó szellemű és kezdeményező futballra törekszünk, ehhez a stílushoz pedig elengedhetetlen a fiatalok lendülete. Mindenki azért tagja a felnőtt keretnek, mert a benne rejlő potenciál alapján rá esett a választás, és hiszünk abban, hogy részben vagy folyamatában képesek segíteni a csapatot.

Mikolay, Nyers, Zubor, László és Bakó is a keret tagja, jelenleg még nem lehet megjósolni, közülük ki tölti majd a legtöbb időt a pályán. Nem elvárható tőlük, hogy már az első bajnokikon ők húzzák a csapat szekerét, de az igen, hogy szisztematikusan beépüljenek. Nem azért vannak a keretben, hogy mutatóban legyen pár saját nevelésű játékosunk, hanem mert rászolgáltak és érdemesek a lehetőségre.

Szándékosan állítottuk őket nehéz feladatok elé, az edzőmeccseken kifejezetten komoly ellenfelekkel szemben dobtuk be őket a mély vízbe. Lehet, hogy emiatt kevesebb sikerélmény érte őket a pályán, de az, hogy a Bajnokok Ligájára készülő Celje ellen a 110. percben is helyt kellett állniuk, szakmailag sokkal többet ért, mint a puszta végeredmény.

SZURKOLÓI IGÉNYEKKEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

Az ankéton igényként merült fel a szurkolói buszok indítása az idegenbeli meccsekre. A klubvezetés nem zárkózik el attól, hogy bizonyos idegenbeli mérkőzésekre buszokat biztosítson, ám ennek a részletes feltételeit a valós igények függvényében még alaposan meg kell vizsgálnunk.

Emellett a kiemelt hazai rangadókon – különösen a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd és a Vasas ellen – minden technikai lehetőséggel igyekszünk visszaszorítani a vendégszurkolók jelenlétét a hazai szektorokban. Sokféle megoldással próbálkoztunk már, és egyértelműen van javulás ezen a téren. Ezt a törekvést azonban jelenleg komolyan nehezíti a szurkolói kártyarendszer hiánya, ami miatt az azonosítás sokszor szinte lehetetlen. Ha valaki a ruházata vagy a viselkedése alapján egyértelműen a vendégcsapat szurkolója, akkor a biztonság kedvéért azonnal átültetjük a vendégszektor melletti pufferzónába, hogy ezzel is minimálisra csökkentsük a szurkolótáborok keveredését, de utóbbi lehetőségét minden erőnkkel, más eszközökkel is csökkentjük.