HÍREK

– Nem volt más. Ki a suliból és irány focizni. Mezítláb és egész estig. Akkora bütykök nőttek a lábamon, hogy az egész családban senkinek sem voltak hasonlók. Megvannak a mai napig. – kezdi a 80 éves kora dacára igen virgonc volt fedezet, a kétszeres válogatott Vasas Mihály.  

– Palotai Karcsival együtt kezdtük Békéscsabán. Palotai, Vasas volt az akkori fedezetpáros. Harmadik helyen végeztünk a 14 csapatos NB II-ben. Nagyszerű páros alkottunk. Ő 1950-ben került Győrbe, én nem egész egy év múlva Salgótarjánba. Szojka, Dávid, Bablena, Jagodics, Jancsik Misi, Oláh Géza. Rendkívül erős együttes volt. Voltunk a vidék bajnokai és adtunk játékost az Aranycsapatba is. Szojka Ferivel együtt játszottunk 10 évig, 2013-ban voltam a temetésén. Sajnálom, hogy hamarabb ment el, mint én. Kimondhatatlanul szomorú voltam.

Akkoriban a svédországi világbajnokság után visszavonult Hidegkuti Nándor örökölte meg az MTK kispadját, az edző legenda Bukovi Mártontól. Kivételes megtiszteltetés és felemelő érzés volt, hogy a magyar futball halhatatlanja kereste meg a vidéki játékost. Vasas Mihály is ott volt az 58-as világbajnoki keretben, de pályára nem léphetett.

– Az MTK-ba hatvanban jöttem. Éveken keresztül hívtak. Csak másik tavasszal kezdhettem játszani. Akkoriban nem lehetett bármikor igazolni.  Még a Heti Katolikus Lap is megírta. Botrányos átigazolás volt. Nem akartak elengedni. Kosztolnik Józsi bácsi volt a trösztvezető, mindig annyi pénzt adott, hogy nem lehetett eljönni. Meg aztán nem is adtak ki. Ki kellett várnom. Júliusban lett vége a bajnokságnak, de csak másik tavasszal kezdhettem újra játszani. Maga Hidegkuti Nándi jött értem, óriási megtiszteltetés volt. Aztán Bakos Antal az intéző. Addig jöttek, míg alá nem írtam – mereng el kicsit Vasas Mihály.

– Itt is csodálatos társakat kaptam. Bödör Laci, Danszky, Jenei, Keszei Gyuri, Kovács Feri, Kuti Pista, Szimcsák Pista. Másodikok lettünk, de csak azért, mert a Fradi leadta a pontot Csepelen. Nagyszerű csapatunk volt, ez volt az egyetlen lehetőség a bajnoki címre. Aztán negyedikek voltunk, öt év múlva meg szétzavartak bennünket.

1962-ben elődöntőig jutott az MTK a VVK-ban, az UEFA-Kupa, majd később Európa Liga elődjében. Következő évben megnyerte a Vasas ellen a KK-t, a Közép-Európai Kupát. 1963-64-ben döntőt játszhatott a már megszűnt KEK-ben. Hja, ma nem a tavaszt, az őszt sem érik meg klubcsapataink.

– Minden évben odajutott a nemzetközi kupák végküzdelmeibe az MTK, ha nem mi, akkor valamelyik csapatunk. Nem is volt olyan nagy szám az akkoriban a menetelésünk. Természetesnek tűnt, amint lépdeltünk körről körre. A portugál Sporting elleni 3:3-at (az akkori, 1971 előtti írásmódot használjuk) Brüsszelben játszottuk. Ott kellett volna nyerni, rengeteg helyzetünk volt. A megismételt fináléban már 1:0-ra kikaptunk. Nem volt nagy szám. Minden meccsre emlékszem: leginkább a Fenerbahcse ellenikre. Harmadik mérkőzésen mentünk tovább, Rómában nyertünk egy góllal. – hirtelen vált Misi bácsi. – Nem is értem a mai helyzetet. Augusztusra már nincs versenyben egyik klubunk sem. Régen szeptemberben kezdtünk és még tavasszal is játszottunk a nemzetközi kupákban. Mostanában látok némi fejlődést. Talán az új stadionban, stadionokban. Ott találkozunk!