HÍREK

Robertson egy olyan középhátvéd volt, aki karrierje során számos csapatnál töltött el rövid időszakokat. Pályafutása elején az Evertonnál és a Southamptonnál játszott, majd átigazolt a Rangers-hez, ahol egymás után háromszor nyert skót bajnokságot. A skót nemzeti válogatottban 1898 és 1905 között 16 alkalommal szerepelt, és két gólt lőtt, mindkettőt a Wales ellen vívott mérkőzéseken.

1905 áprilisában Robertson lett az újonnan alapított Chelsea Football Club első edzője, azonban folytatta játékos pályafutását is. Ő rúgta a Chelsea első, bajnokságba lőtt gólját, amivel 1:0 arányban legyőzték a Blackpoolt. Első szezonjában a klub a másodosztály harmadik helyén zárt. Ezt követően 1906. november 27-én meglepetésszerűen távozott a csapattól. William Lewis másodedző támogatásával a szezon végén a Chelsea feljutott az első osztályba. Röviddel ezután Robertson a Glossopnál futballozott, ahol a csapatnak egyszerre volt játékosa és edzője is. Egészen 1909 nyaráig ott maradt, s ekkor lett a Manchester United tartalékcsapatának az edzője.

Két év múlva pedig már Budapesten dolgozott, 1911-1913 között az MTK trénere volt. Az 1911-1912-es bajnokságban idény közben Szüsz Hugót váltotta, az 1912-1913-as pontvadászatban pedig ő helyette került a kék-fehérek kispadjára Ernest Street.

(Lényegében az 1912-es naptári évben volt az MTK trénere. 1912 március legvégétől az 1911-1912-es idényben csak 5 mérkőzésen, majd 1912 ősszel 9 találkozón.

Összesen 14 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, és 3 Magyar Kupa meccsen, de ezzel is 2 (!!!) Magyar Kupát nyert, mert átcsúsztak a következő évbe az összecsapások, és emiatt - mivel ő ült a kispadon ezeken a találkozókon - ő is kupagyőztes.

Az 1910-1911-es MK elődöntőjét és döntőjét 1912-ben játszották, és a szeptemberi döntőn ő irányított.

1911-1912-ben pedig mindkét meccsen, bár ezt a kupaszezont később lejátszott döntő nélkül nyertük. - Farkas Gábor kutatása)

John Tait Robertson irányításával az MTK 1912-ben megnyerte az 1910-1911-es Magyar Kupát - bár az első találkozókon még Szüsz Hugó volt az edző -, s része volt az 1911-1912-es kupa sikerben is, és két bajnoki ezüstérmet szerzett, mindkétszer a Ferencváros mögött.

Érdekes, hogy a klubelnök Brüll Alfréd Robertsont Jimmy Hogannál is jobb trénernek tartotta.

Robertson 1913 nyarán elhagyta Magyarországot, ettől kezdve szakmai munkáját nem ismerjük. 

58 éves korában hunyt el a Miltoni Királyi Rákkórházban.