HÍREK

Nem tévesztendő össze egy másik Heinrich Müllerrel (1889–1957), aki  svájci labdarúgó és edző volt.

Az osztrák állampolgárságú játékos a Wiener AC-ban játszott 1935-ig, onnan került csapatunkhoz. Tagja volt az 1935–1936-os és az 1936–1937-es idényben bajnoki címet szerzett Hungária FC együttesének. Kék-fehér színekben az 1939-1940-es bajnokságban szerepelt utoljára. Magyarországon 122 mérkőzésen 64 gólt ért el.

Nagy barátja volt Cseh II László, és Sebes Gusztáv. Cseh "Matyival" Budapesten "élték" az életet, Sebessel pedig Bécsbe járt ki kaszinózni...

Labdarúgó pályafutását 1947-ben az FK Austria Wienben fejezte be. 

Az osztrák válogatottban 5 mérkőzésen 4 gólt szerzett. Magyarország ellen kétszer játszott, és mindkét alkalommal gólt lőtt.

Az MTK Örökös Bajnoka!

Edzőként az Astria Wiennel osztrák bajnokságot (1949, 1950, 1953), és Osztrák Kupát (1948, 1949) is nyert. Volt edző Hollandiában és Görögországban is.

Szép kort ért meg, 2000-ben, 91 éves korában hunyt el. A Wiener Zentralfriedhof-ban (Bécsi Központi Temető), Európa második legnagyobb temetőjében nyugszik.

************************************************

Részlet a Nemzeti Sport  "Wudi, a magyar NB I első sztárlégiósa" című cikkéből - 2025. március 15.

(L. Papp István írása)

" ...Egy régi bécsi cimbora szavai: „Mondd csak el nekik, Wudi, hadd tudják a maiak is! Te voltál Budapesten minden idők legjobb idegenlégiós focistája… Meséld el a bajnoki ünneplést, amikor a szurkolók a vállukon vittek az MTK-pályától az EMKE-ig…! Aztán, azt, amikor a Cseh Matyival, pezsgővel a kézben végigmasíroztatok a Nagymező utcán, és koccintgatva ültetek be a Radius moziba… Meg a többit, na gyerünk már, Wudi, ne kéresd magad!” Herr Müller pedig nem kérette, készségesen mesélt a harmincas évek Budapestjének és magyar futballjának pezsgő világáról.

Mindjárt az első meccsén (Somogy, ugye), az első labdaérintéseinek egyikéből betalált („A 6. perc gólt hoz. Müller indítja, pontos passzal teszi ki Sast, ez lendülettel fut, éles szögből lő, a Marsovszkyról kipattanó labdát a pompás iramban érkező Müller védhetetlenül bevágja, 1:0-ra vezet a Hungária”), ezután egy lövése öngólként pattant az ellenfél kapujába, majd az ő kedvéért az eredeti posztját, a jobbösszekötőt feladó, és centerbe vagy balösszekötőbe átvándorló Csehnek is adott egy gólpasszt, így nyert 6:2-re a Hungária. Innentől csupa móka és kacagás volt Müller pesti élete, rögtön két bajnoki címmel az Újpest, Fradi duó előtt, és a lelátó imádata is gyorsan az övé lett. 

„A férfinép irgalmatlan erejű bombáiért, rafinált cseleiért, zoknihoz szálló passzaiért, no meg szapora góljaiért kedvelte. 

A fehérnép? Elalélt-elolvadt a gyönyörűségtől. »Milyen édes, sőt cuki! Az a szép csillogó fekete haja (pomádéval kente!), csak lenne egy fejjel magasabb! De így is elsőrangú parti...«”

Pedig Heinrich Müller koldus-szegény családba született Leopoldstadtban, Bécs második kerületében. Édesapja malomipari segédmunkás volt, öt testvére volt, az első világháborút követő gazdasági krachot éppen azzal élte túl a család, hogy a kis Heinrich igencsak ügyes futballistának bizonyult. Tízesztendősen igazolt futballista lett a Duna-szigeten, ahol a WAC iskoláscsapatának csatáraként már akkor a Wudi becenévre hallgatott. Hogy miért? Mert Müllerék mellett egy mindent áruló vegyesbolt kókadozott, amelyben egy Wudi nevezetű édességet is árultak – a tulajnak elege lett az állandóan üvöltő kissrácból, és amint megpillantotta, lecsendesítendő rögvest a kezébe nyomta az olcsó, ragacsos cukordarabkát. Innen jött a Wudi. Aki tizenhét évesen profi szerződést írt alá a Wiener AC-hoz, Rudi Hiden, Karl Sesta, Georg Braun és Franz Cisar csapattársaként került be Hugo Meisl Európa-szerte rettegett válogatottjába, a Wundermannschaftba. Ellenünk kétszer játszott, mindkétszer gólt is lőtt. Az 1934-es világbajnoki keretből az utolsó pillanatban került ki, miután Meisl a nagy Matthias Sindelar oldalán balösszekötőben számított volna rá, de ott nem volt az igazi, és a mester az admirás Anton Schall mellett tette le a garast.

A Hungária 1935-ben átvállalta a bécsi klub 1500 schillinges adóslevelét, egyúttal takaros szerződést kötött az idegenlégióssal. Fischer Vilmos szárnyas-nagykereskedéséből pedig Müller mama minden héten hazavihetett egy hízott kacsát vagy libát… A Hungáriától heti nyolcvan pengőt és öt pengő dologi költséget kapott, húszpengős meccsprémiummal, ami a Fradi, illetve az Újpest elleni rangadókon a duplája volt. Wudi nagyjából havi 600 pengőt focizott és ütőhúrozott össze, ennyit akkortájt minisztériumi államtitkárok és a BSZKRT-igazgatók kerestek. Öt évet töltött Budapesten, majd 1940-ben a világháború forgatagában visszaköltözött Bécsbe, ám mert nem akart Hitler katonája lenni, a WAC gyúrójának segítségével inkább bujkált. A háború után egy évtizeden át az Austria edzője volt, és a kispadon is az osztrák futball legendája lett.

Több mint kilencven évet élt, miközben testi-lelki jó barátja, a 34-szeres magyar válogatott Cseh Matyi Müller 2000-es halálakor már ötven éve halott volt..."