HÍREK

Korábbi ismereteink szerint hiteles kép nem maradt róla, pontos születési idejét, és helyét sem ismertük - ám az újabb kutatások minden tekintetben sikerrel jártak.

Egyesületünk történetének második  elnöke volt (1892-1898). A sport terén kitűnt és a nemzeti tornaegyletnek legszorgalmasabb tornásza, s a dísztornázások babérkoszorús hőse volt. Később a Földművelési Minisztériumban fogalmazó, majd titkár lett. Titkársága idején volt a szegedi nagy árvíz, ahol ügyessége által csaknem 200 ember életét és nagyértékű vagyont mentett meg a pusztulástól. Részt vett a város újjáépítésének tervező munkáiban is.

Az ügyvédi foglalkozás mellett élethivatásának tartotta a magyar sport felvirágoztatását. Úgy egyesületek alapításában, mint azok irányításában fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Szellemes társalgó és jeles szónok volt, s a magyar dalokat is szépen énekelte. Sokat olvasott a magyar, a német és a francia irodalomból. Szerette az utazást, tanuló éveiben begyalogolta Erdélyt és a Felvidéket, később beutazta Német-, Francia-, Olasz- és Törökországot, Boszniát, Herczegovinát és Dalmaciát.

Utazásairól a napilapokban és a sportlapokban számolt be. Legkedveltebb sportjai az úszás, a vívás és a korcsolyázás voltak. Az angol atlétikának meghonosítása körül szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Magyar Atlétikai Clubnak (MAC) több évig titkára, és legelső versenyének győztese volt.

A Fővárosi Lapok közoktatási rovatát vezette öccsének, Porzsolt Kálmánnak a szerkesztése alatt. De legtöbbet a Herkules című sportlapba írt, Jules álnéven.

A magyar úszó versenysport megteremtőjének Porzsolt Gyula ügyvédet, az 1880-1890-es évek lelkes, sokoldalú sportemberét tekinthetjük, aki 1886-ban a Margitszigettől Budafokig tempózott

Magyarországon az 1890-es évek vége felé Porzsolt Gyula és atléta barátai teremtettek divatot az úszónadrág viselésével. Ekkoriban a kor erkölcsének megfelelően szinte nyakig felöltözve illett csak élvezni a vízpart nyújtotta örömöket.

53 éves korában hunyt el, a Fiumei úti Sírkertben nyugszik.