HÍREK

Születési és halálozási idejéről, helyéről eltérő adatok szerepelnek. Nem 1960. július 19-én hunyt el Budapesten, hanem 1930. szeptember 26-án, 44 évesen a Nagykállói Elmegyógyintézetben. Ezt a Nemzeti Sport 1930. szeptember 28-i száma is megerősíti.

Az MTK 11. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 54. játékosa.

A Remény SE gyermekcsapatában kezdett futballozni. 17 éves korában, 1903-ban már a Magyar Úszó Egylet futballistája volt, ahol olyan társakkal játszott együtt, mint  Halmay Zoltán, Holits Ödön, Révész Béla, Sebestyén Béla, Szüsz Hugó. A MÚE-ban 32 találkozón lépett pályára.

1906-ban igazolt az MTK-hoz, és 1918-ig négyszer nyert bajnoki címet (1907-1908, 1913-1914, 1916-1917, 1917-1918), és négyszer ezüstérmet (1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913) a bajnokságban és háromszor lett magyar kupagyőztes (1911, 1912, 1914). Közben volt egy rövid "kitérője", amikor a Postás SE-ben rúgta a labdát.

125 mérkőzés játszott kék-fehér mezben, 4 gólt szerzett.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1907 és 1916 között 17 válogatott mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. Érdekesség, hogy 12-szer Ausztria válogatottja ellen lépett pályára.

Tréneri pályafutásáról keveset tudunk. Az biztos, hogy 1921-ben a Debreceni KASE edzője lett, majd 1925-től a Karcagi IKSE edzéseit irányította.

Gyors futása, biztos és erős rúgása folytán a legjobb hátvédek közé emelkedett. Az alacsony termetű „Japán” korának egyik legjobb védőjátékosa volt. A fizikumából adódó hátrányokat kitűnő felkészültsége, gyorsasága, helyezkedési érzéke és rúgótechnikája maradéktalanul ellensúlyozta. Ragyogóan szerelt. A korabeli hátvédekhez képest szokatlan higgadtsággal és körültekintéssel játszott. Képességeit dicséri az a tény, hogy tekintélyes számú válogatottságát a legendás hírű Rumbold - Payer kettős idejében érte el.

44 éves korában hunyt el. A Nagykállói Temetőben nyugszik. Sírját az eltelt közel száz év során felszámolták.