HÍREK

Előbb a válogatottban nemrégiben megismert FTC-s Sárosi doktor hívta a Ferencvároshoz. „Nándi, gyere hozzánk a Fradiba!” – csalogatta a doktor, majd hazaérkezésük után megbeszélte, hogy Hidegkuti a zöld-fehérekhez megy. Hidegkuti el is ment az Üllői útra, de míg az igazolás aláírására várakozott, valaki megjegyezte: „Minek hozzátok ide Hidegkutit? Van itt nála jobb csatár!” Miután mindig is elég érzékeny volt, sarkon fordult, s meg sem állt az MTK-ig. 

Ott valamelyik vezető megkérdezte: „Nándi, van kedve az MTK-ban futballozni?” Miután nem felelt azonnal, valaki válaszolt helyette: „Nándinak ez minden vágya…” Mandik Béla, az MTK régi vezetője, a B-válogatott kapitánya áradozott a csatár  képességeiről. 

Az átigazolás ellentételezéseként pedig az MTK a Herminamezei AC-nak tizenegy darab, személyre szabott öltönnyel „fizetett”.

1946. augusztus 2-i számában a Népsport ezt írta: „Gázpénzbefizető… Herminamezei AC… felfüggesztve nem voltam… aláírás… A kék űrlap rovatait könyökig tintásan tölti ki az MTK első fecskéje: Hidegkuti Nándor. És ezzel megdőlt minden más feltevés, pletyka. Nándi nem ment Olaszországba Járayval, és nem a Ferencváros számára hizlalták a kék-fehérek. Hidegkuti megkönnyebbülve feláll. A lelkiismeretes játékos első kérdése: – Zoli bácsi! Mikor lesz az első edzés? – Jövő szerdán, Nándikám – mondja Vágó Zoltán intéző.”

Hidegkuti Nándor évtizedekkel később erre így emlékezett vissza: „Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, s abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát. Az MTK híres volt szép stílusáról, s nekem megfelelt ez a játékfelfogás, a lapos, pontos adogatások, szellemes húzások, az ötletes, színes futball. Ezzel a játékkal nemcsak a közeli országokba jutottam el, hanem két évvel a nagy világégés után közel-keleti portyára indultunk. Játszottunk Tel-Avivban, Jeruzsálemben, Haifában, megismertük Bukarest, Isztambul nevezetességeit. Óriási élmény volt ez a nehéz háborús évek után valamennyiünk számára.”

*****

A Nemzeti Bajnokság első osztályában 1945–1946-ban az erőviszonyok tisztázása miatt összevonták az első és a másodosztály 28 csapatát. Az MTK-t ebben az idényben Csapkay Károly és Vágó Zoltán irányította.

A két tizennégyes csoportból az első öt jutott a legjobb tízbe, a hattól tízig helyezettek a második tízbe, a tizenegytől tizennegyedik helyen végzett csapatok az NB II-be kerültek.

A legjobb tíz együttes mérkőzött meg a bajnoki címért, amit az Újpest nyert meg a Vasas és a Csepel előtt, a Ferencváros ötödik, az MTK hatodik és a Kispest csak kilencedik lett. A második tízes csoportból az első négy jutott az NB I-be, az ötödiktől a tizedik helyen végzett csapatok az NB II-be kerültek.

1946–1947 – 5. helyezés

Hidegkuti első bajnoki mérkőzését 1946. szeptember 1-jén játszotta a kék-fehér csapatban a SZAC Barátság ellen. Az Üllői úton 12 ezer néző látta az összecsapást, amin az MTK 2:1-re nyert Bircsák és Hárai góljaival.

A győztes csapat: Solymosi – Kovács I. Bíró – Ádám, Polgár, Hrotkó – Mészáros, Hidegkuti, Füzér, Bircsák, Hárai. Edző: Titkos Pál. A Népsport tudósítója a kék-fehérek új játékosáról szűkszavúan ezt írta: Hidegkuti jól játszott. 

Első gólját az MTK színeiben 1946. szeptember 15-én az Er-So MaDISz ellen 4:1-re megnyert találkozón szerezte. A Népsport így számolt be a gólról: „A 38. percben Bosánszkyt a 16-os sarkánál Siklósi kézzel húzza vissza. A szabadrúgást Bircsák rúgja, Mészároshoz kerül a labda, a szélső beadását a balösszekötőbe húzódott Hidegkuti 8 méterről a jobb sarokba lövi. 2:0”. 

Hidegkuti Nándor a hét válogatottjába is bekerült: Henni (Ferencváros) – Kovács II (MTK),  Tölgyesi (Haladás) – Kovács I (MTK), Nagy II (Csepel) Rákosi (Csepel) – Pusztai (ErSo), Hidegkuti (MTK), Deák (SZAC), Puskás (Kispest), Mészáros (Kispest). 

Az első 15 mérkőzésen Titkos Pál volt a csapat edzője, akit Mándi Gyula, majd Bukovi Márton követett a kispadon.

A bajnoki címet az Újpesti TE nyerte meg, megelőzve a Kispesti AC-t és a Vasast.

Az MTK-ban 26-an léptek pályára: Bosánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kovács II József, Solymosi Norbert, Bircsák Gusztáv, Mészáros Miklós, Polgár Gyula, Bíró Sándor, Bodola Gyula, Palatinus Károly, Börzsei János, Hegedűs András, Kovács I Imre, Ádám Zoltán, Ioan Bogdan, Hrotkó Miklós, Hárai Pál, Finta Károly, Nemes László, Sas József, Szamosi Nándor, Füzér János, Klimcsók József, Magvasi Kálmán, Szóbel István, Vinyei Jenő.

A csapat az ötödik helyet szerezte meg – a 30 mérkőzésből 14-et megnyert, 3 döntetlen lett, 13-at elveszített, 52 gólt rúgott és 43-at kapott.

Hidegkuti Nándor 28 találkozón játszott, és 13-szor talált a kapuba.

***  (Részlet Joó Alfréd - Farkas Gábor: A hátravont középcsatár diadala című kötetből)