HÍREK

Egyes források születési helyeként tévesen Kisfaludot írnak, ami egy Győr-Moson-Sopron megyei község.

Ausztráliai segítséggel Laszip László és Pataki Gyula futball történészeknek sikerült pontosítani halálának  időpontját. Eddig mindenhol Sydney, 1962. szeptember 15-e szerepelt. Most megkaptuk a "Halálesetek Victoria államban" nyilvántartásból (23759/64) halálának valódi, iratokkal bizonyított hivatalos időpontját: South Melbourne, 1964. október 31. Foglalkozásának sporttrénert írtak be.

Két testvére, Gyula és a fiatalon autóbalesetben elhunyt Adolf is az MTK futballistái voltak, s mindketten szerepeltek a válogatottban is.

Kertész Vilmos a magyar labdarúgás hőskorának emblematikus alakja. A nemzeti csapat zömök jobbösszekötőjeként, később jobbfedezeteként lett világhírű.

Az MTK 12. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 67. játékosa.

Az MTK-ban 1908 és 1924 között 257 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett. Kilencszeres magyar bajnok az MTK-val (1913-1914, 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922, 1922-1923, 1923-1924), és négyszer nyerték meg a Magyar Kupát (1910, 1912, 1914, 1923).

A legtöbb bajnoki címet szerző játékosok egyike: a 13-szoros bajnok Schlosser Imre (7 FTC, 6 MTK, 1906-1927) mögött a második helyen azon kilenc játékos közé tartozik, akik kilenc bajnoki címmel büszkélkedhetnek. A "kilencek" között négy kék-fehér, és öt újpesti játékos van.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1909-től 1924-ig között 47 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el.  Kerettag volt az 1912-es stockholmi, és az 1924-es párizsi olimpián is, de egyszer sem lépett pályára.

Edzőként nagyon sok helyen tevékenykedett, de az erről szóló adatok, feljegyzések eléggé hiányosa, Az biztos, hogy 1932-ben a Hellenic Athletic Union Alexandria trénere volt, később edzette a Seka Hadid, az Al-Ahly Cairo, 1946-47-ben az Alexandria csapatát, az 1950-es években pedig ausztrál kluboknál edzősködött.

A Kertész testvérek (Kertész I Gyula és Kertész III Adolf) közül a zömök, erőteljes Vilmos bizonyult a legkiválóbb labdarúgónak. Károly Jenőhöz hasonlóan ő is jobbösszekötőben kezdte sportpályafutását, de legnagyobb sikereit a jobbfedezet helyén érte el. Szinte üstökösszerűen „robbant” az élvonalba. 

Az MTK harmadik csapatából két hónap leforgása alatt a válogatott tizenegybe került, amelynek másfél évtizeden át egyik oszlopos tagja volt. Erőteljes fizikuma tökéletes technikai felkészültséggel és taktikai érzékkel párosult. Játékát szellemesség, ötletgazdagság, mozgékonyság, lendület és harcosság jellemezte. 

Népszerűsége Schlosseréval vetélkedett! Ezt kitűnő képességei mellett eleven humorának, kifogyhatatlan tréfáinak is  köszönhette. Kedélyessége olykor a pályán is megnyilvánult. Szeretett cseles trükkökkel szórakozni, „firkálni”, ami azonban néha megbosszulta magát. Pályafutása végéig fáradhatatlan harcosa maradt a magyar labdarúgásnak. Tudása harmincadik életévén túl is teljes fényében csillogott. 1922-ben, egyik válogatott mérkőzés után így írtak róla: „Olyan Kertész II, mint a nemes bor. Minél öregebb, annál jobb!”  

74 éves korában Ausztráliában, egy Dél-Melbourne-i kórházban hunyt el. Victoria állam fővárosában nyugszik.