HÍREK

Kalocsay Gézára és Kovács Ferencre emlékezünk

2019-05-30

Kalocsay Gézára és Kovács Ferencre emlékezünk

Ezen a napon született Kalocsay Géza, a világvándor futballista és edző, az első magyar világbajnoki érmes labdarúgó, míg szintén ezen a napon hunyt el Kovács III. Ferenc, a kiváló labdarúgó és edző.

Kalocsay Géza (Beregszász, 1913. május 30 – Budapest, 2008. szeptember 26.) labdarúgó, labdarúgóedző. A prágai Károly Egyetemen jogi diplomát szerzett. Csehszlovák és magyar válogatott. Az első magyar labdarúgó, aki világbajnoki ezüstérmet szerzett, igaz, még csehszlovák színekben, az 1934-es olaszországi világbajnokságon. Játékospályafutása után sikeres edzőként dolgozott több országban is. A magyar labdarúgóedzők egyik kiemelkedő alakja volt.

Szülővárosában, az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján található Beregszászon kezdte a labdarúgást. 1932-től öt idényen át Prágában játszott, a Sparta Praha futballistája volt. Ezzel egy időben a prágai Károly Egyetem joghallgatója. 1935-ben Közép-európai Kupa győztes, 1936-ban csehszlovák bajnok a Spartával. A csehszlovák válogatottban 3 alkalommal szerepelt, egyszer a magyar válogatott ellen is pályára lépett.
 
Tagja az 1934-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett csapatnak. Bár pályára nem lépett - vetélytársa a kor egyik legjobb balszélsője Antonín Puč volt -, de érmet kapott.
 
1937 és 1939 között Franciaországban Lille-ben játszott, ahol második idényében a francia kupadöntőben másodikak lettek. Tagja volt a francia ligaválogatottnak is.
 
Ezt követően négy magyar csapatban szerepelt. Kispesti játékosként lett kétszeres magyar válogatott, a Ferencvárossal 1940-1941-ben magyar bajnok, az Újpesttel pedig második helyezést ért el 1942-ben. 1943-ban visszatért szülőföldjére, Kárpátaljára, és az Ungvári AC-ban folytatta rendkívül eredményes karrierjét játékos-edzőként. Ez a csapat az 1943-1944-es szezonban az ő hathatós közreműködésével első lett az NB II Északi csoportjában és bejutott az első osztályba. 1947-ben a Szentlőrinci AC játékosként fejezte be labdarúgó pályafutását.
 
Edzőként 1946-tól 35 éven át hat országban dolgozott. Legkiemelkedőbb eredményei: a Partizan Beograddal jugoszláv kupagyőztes (1957), a Standard Liège-zsel belga bajnok (1960-1961), az Újpesti Dózsával KEK-elődöntős (1961-1962), a Górnik Zabrze-vel kétszeres lengyel bajnok (1965-1966, 1966-1967) és lengyel kupagyőztes (1968) volt. Ez a csapat lett utána KEK-döntős a következő idényben. Utolsó edzői állomásán, az egyiptomi Al Ahly Nationalnál is sikeres lett: kétszeres bajnok (1979-1980, 1980-1981) és kupagyőztes (1981). Eredményesen tevékenykedett az algériai és a pakisztáni válogatottnál is. 1954-ben a világbajnokságon Sebes Gusztáv szövetségi kapitány tanácsadója volt.
 
Magyarországon többek között Nyíregyházán, Pápán, Debrecenben, Szegeden, a Vasas Izzónál, Pécsett, Újpesten, az FTC-nél, a Videotonnál volt edző.
 
Csapatunknak két bajnoki évben (1972-1973. 1973-1974) volt a mestere.
 
Összesen 230 magyar bajnoki mérkőzésen ült a kispadon. 1970-ben mesteredzői címet kapott. 
 
Kovács Ferenc (Budapest, 1934. január 7. – Székesfehérvár, 2018. május 30.) olimpiai bronzérmes, magyar válogatott labdarúgó, mesteredző (1983), egykori szövetségi kapitány. A sportsajtóban játékosként Kovács III. néven szerepelt.
                                                                       
Ő az egyetlen Magyarországon, aki játékosként és edzőként is európai kupadöntőbe jutott.
Kovács Ferenc csak csapatunkban futballozott, bárhogy is nevezték éppen akkor a klubot! A Budapesti Textiles, a Budapesti Bástya, a Budapesti Vörös Lobogó és az MTK játékosa volt 1947 és 1965 között. A kék-fehérek saját nevelésű játékosaként 1954-ben mutatkozott be az élvonalban. 
Pályafutása során 195 bajnoki mérkőzést játszott, és 12 gólt lőtt. Magyar bajnok (1957-58) és kétszeres (1957, 1963) Közép-európai Kupa (KK)-győztes. 

Legnagyobb nemzetközi sikerét utolsó teljes idényében érte el az 1964-es KEK-döntőbe jutással. A kupasorozat során a 11 mérkőzésből 8 alkalommal lépett pályára és a Zwickau ellen 11-esből gólt is szerzett. Játszott a döntetlennel végződő brüsszeli döntőn (3-3) és a megismételt antwerpeni mérkőzésen is, ahol végül is egy balszerencsés góllal a portugál Sporting Lisszabon 1-0-ra győzött.
Az MTK örökös bajnoka.
Egyszer szerepelt a válogatottban, 1955-ben Svédország ellen. Hogy miért nem többször? Azt mondta, azért nem, mert olyan klasszisok játszottak a posztján, mint Lantos és Zakariás. 1960-ban a római olimpián bronzérmet szerzett csapat tagja, 8-szoros olimpia válogatott.

Egy makacs sérülés miatt korán be kellett fejeznie játékos pályafutását. Edzői tevékenységét 1965-ben - hol másutt - az MTK-ban, az utánpótlás csapatnál kezdte. Aztán 1968-tól két idényen át vezetőedző volt klubunknál. Nem akármilyen sikert ért el, 1968-ban megnyerte csapatával a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK). 
Volt az Egri Dózsa (1970–1972), a Videoton SC (1972–1977), a Vasas (1977–1978), a Debreceni VSC (1980–1983), majd újra a Videoton SC (1983–1986), az UD Las Palmas (1986–1987), aztán harmadszor is a Videoton SC (1987–1988), a Szeged SC (1989–1990) és az Újpesti TE (1990–1992) edzője.
1977-ben a bajnok Vasas irányítását vette át Illovszky Rudolftól. Eközben a magyar válogatottnál Baróti Lajos segítője is volt a világbajnokságra készülő csapat mellett. Az argentínai vb után leköszönő Baróti helyett ő lett a válogatott szövetségi kapitánya 1978. szeptember 20. és 1979. május 19. között. Vezetésével nyolc mérkőzést játszott a magyar nemzeti tizenegy.

Haláláig tiszteletbeli elnöke volt a fehérváriaknak, akiknek három időszakban is volt a vezetőedzője. 1972 és 1977 között megszilárdította a csapat helyét az élvonalban. Az 1975-1976-os idényben a Ferencvárossal nagy versenyben voltak a bajnoki címért az utolsó pillanatig, de végül a második hellyel kellett beérniük.  A nyolcvanas évek közepén két bajnoki harmadik hely mellett, az 1984-1985-ös UEFA-kupa (a mai Európa Liga-elődje) döntőbe jutás, a Real Madrid elleni döntő volt edzői pályafutásának csúcsa. Harmadik fehérvári edzői időszaka mindössze egy idényig tartott 1987-1988-ban, már kevés sikerrel.    
                                                                      
Az újpestiek irányítását 1990-ben vette át, éppen akkor, amikor a névváltozás zajlott, s az Újpesti Dózsából Újpesti TE lett. Az új néven szereplő csapattal 1992-ben megnyerte a Magyar Kupát (MK).
Összesen 533 magyar bajnoki mérkőzésen ült edzőként a kispadon, ezzel a magyar örökranglistán - amit Garami József (797) és Lakat Károly (626) "vezet" - az élmezőnyhöz tartozik. Érdekesség, hogy mindkét éllovas mester volt csapatunk edzője, és mindketten - akárcsak Kovács Ferenc - voltak magyar szövetségi kapitányok is!

A magyar labdarúgás kiemelkedő alakja 84 éves korában, 2018-ban hunyt el. Budapesten a pesterzsébeti temetőben nyugszik.

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2022-07-02 11:00 Új Hidegkuti Nándor Stadion

MTK BUDAPEST

VS

ÚJPEST FC

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman