HÍREK

– Milyen volt összességében a szezon? Számítottál rá, hogy ilyen előkelő helyen tudtok végezni?

– Nagyon jó volt a szezonunk, bíztam a stábban, a játékosokban és az elvégzett munkában, és reméltem, hogy ez a számszerű eredményeken vissza fog köszönni, ami így is lett. Nagyrészt fiatalokkal játszottuk végig a szezont néhány visszajátszóval, bár tavasszal azért kevesebb játékos jött vissza az NB I-ből, így abszolút pozitívnak értékeljük a mutatott játékot és a helyezést is. A stábom idei munkájával rendkívül elégedett voltam: Rácz Roli nemcsak a pályaedzői teendőket látta el, hanem videóelemzésben is nagy részt vállalt, mindig jól felkészítette a csapatot, ami látszott is a szervezettségünkben. Kapusedzőnk, Paulovicz Dani a pontrúgásokért is felelős volt idén, és ezen a területen is jelentősen javult idén az együttes. Miknyóczki Balázs a csapat erőnléti edzőjét is dicséret illeti, hiszen több játékosunk az NB III mellett az U19-ben is játszott, és nagyrészt sérülésmentesen végig tudtuk csinálni a szezont. A terhelés-pihenés arányát nagyon jól sikerült megtalálni, minden kiválóan működött.

– Milyen különbségeket vettél észre az ősz és tavasz között? Úgy tűnt, ősszel a támadójáték, tavasszal a szervezett védekezés volt a győzelmek kulcsa.

– Nagyon különbözött a két szezon, aminek az a magyarázata, hogy ősszel több visszajátszónk volt, akik inkább támadó beállítottságú játékosok voltak, mint például Átrok, Szűcs, Törőcsik, illetve még akkor nálunk volt Csucsánszky, Mikolay és László Krisztián is, akik tavasszal már a Kozármislenyt erősítették. Az ő jelenlétük nagyon sokat segített az előre játékban, és az egyéni villanásaik és kvalitásaik ki tudtak domborodni. Tavasszal ők már nem játszhattak nálunk: vagy kölcsönben távoztak, vagy Átrok esetében berobbantak az első számú csapatnál. Picit kényszerből is másik arcát kellett mutatni a csapatnak tavasszal, de így is sok mérkőzésen sikerült kimaxolnunk a teljesítményt. Nagyon motiváltak, szervezettek voltunk, egymásért küzdöttünk, maradt bennünk elég támadó potenciál és a gólok is jöttek.

– Miben léptek előre a fiatalok? Hogyan tudtak alkalmazkodni az NB III-as bajnoksághoz és a felnőtt focihoz?

– Egyéni és csapatvédekezésben nagyon sokat léptünk előre, ami főleg tavasszal mutatkozott meg. A pontrúgások kivédékezésében, valamint a felívelt labdák, beadások elhárításában is rengeteget fejlődtünk. Egységes védekezést tudtunk megvalósítani letámadásban, középső blokkban és mély védekezésben is, amihez fegyelmezettség, illetve egyéni kvalitások is kellenek. Dicséretre méltó, hogy sok gólt rúgtunk, de ilyen fiatal csapattal arra is büszkék lehetünk, hogy ennyire keveset is kaptunk.

– Az U19 megnyerte a bajnoki címet. Ugye sok játékos mindkét csapatban játszik, mennyire kellett figyelni arra, hogy ők visszajátszhassanak, és miként befolyásolta ez az NB III-as csapat edzéseit, meccseit?

– Kellett idő hozzá, de jól alkalmazkodtak a játékosok ehhez. Ez egy fejlődési folyamat: a 2007-2008-asoknak első teljes évük volt, és lehetett látni az az ívet, amit bejártak. Reméljük, jövőre a következő lépcsőfokot is meg tudják ugrani. Az U19 prioritást élvezett, nagy kihívás volt, hogy azok, akik kettős terhelés kaptak, mindig rendelkezésre álljanak, és jól teljesítsenek. Ez az edzéseket nem befolyásolta olyan szempontból, hogy ők nagyrészt velünk készülhettek, kivéve péntekenként. Jádi Balázsnak például 46 tétmeccse volt, de Zubor Ádám és Csóka Gergely is rengeteget játszott, főleg hogy utóbbi két játékos a korosztályos válogatottban is pályára lépett, így mérkőzésszámban már a nemzetközi szintet is elérték. Örülünk neki, hogy az NB III-ban és U19-ben is húzóemberek tudtak lenni.

– Te edzőként mit tanultál ebből a szezonból?

– Az alkalmazkodás fontos volt ebben az évben, legyen az az U19, vagy akár a felnőtt csapat esetében. Ezeket mindig kezelni kell, hiszen voltak, akik egész héten nálunk edzettek, és meg is érdemelték, hogy játszanak, de volt, hogy pénteken kiderült, visszaküldenek valakit a posztjukra. Az U19 a bajnoki címért ment, tehát olyanokat is vissza kellett adni, akik nálunk is kezdők lettek volna, ezért például csak csereként számíthattunk rájuk. Ennek a menedzselése adott számunkra kihívásokat. A felnőtt közeg szintén olyan dolog volt, amire fel kellett készíteni a játékosainkat. Nekünk is rutint kellett szerezni ebben a környezetben, tehát nagy tanulási folyamat volt ez az év.

– Hogyan tovább számodra és a csapat számára?

– Elégedettek voltak velünk a vezetők, és úgy néz ki, jövőre is a miénk lesz az a megtisztelő feladat, hogy vigyük az NB III-as csapatot. Elég nagy átalakulás várható, nagy százalékban cserélődni fog a keret. Vannak, akik kooperációs szerződéssel a Kozármislenyben lesznek, van, aki NB II-ben kölcsönben, van, aki az egyes számú csapattal kezdi a felkészülést, igy az U19-es es U17-es csapatból töltjük fel a keretet. Nagyon tehetséges, de felnőtt közegben minimális tapasztalattal rendelkező srácok fogjak alkotni a csapatot, így nehéz szezon elébe nézünk. Szeretjük a kihívásokat, sokat tanultunk az idei szezonból, de a jövő év másfajta munkát fog igényelni. Bízunk a tehetséges játékosainkban és abban a tudásban, amit az akadémián magukba szívtak. Szeretnénk tovább egyengetni az útjukat, és felkészíteni őket a felnőtt futball minden sajátosságára.