HÍREK

Az MTK 6. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 43. játékosa.

A BTC-ben kezdett védeni, majd 17 éves korában, 1904-ben csapatunkhoz igazolt, és tagja volt az első bajnoki címét nyerő gárdának.  Az 1907–1908-as idényben már az MTK első számú kapusaként lett bajnok, és az Év labdarúgójának is megválasztották (bár több futball-történész vitatja, egyáltalán létezett-e akkor ez a cím). A bajnoki címeken kívül egy ezüstérmet (1913–1914), és hat bronzérmet (1905, 1906–1907, 1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913) szerzett a csapattal. A kék-fehérekkel háromszor (1910, 1911, 1912) nyerte meg a Magyar Kupát.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1914-ben átigazolt a Ferencvároshoz, ahol 2 bajnoki, és 1 nemzetközi mérkőzésen lépett pályára. Pályafutását még ebben az évben be is fejezte.

1906 és 1912 között 21 alkalommal őrizte a válogatott együttes kapuját. Tagja volt az 1912. évi stockholmi olimpián 5. helyezett, vigaszdíj győztes magyar csapatnak. 

Kapusaink közül a nyúlánk termetű Domonkos érte el elsőként a nemzetközi színvonalat. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetélkedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett, vetődéssel hárított. Előtte - a MÚE-s, majd MTK-s Holics Ödön  kivételével - nemigen vetődtek a magyar kapuvédők. Kontinensünk legjobb kapusai között tartották számon. 

Mindössze 24 esztendős korában mégis kimaradt a válogatott csapatból. Ebben azonban nem ő, hanem az akkor feltűnt tizenéves Zsák Károly volt a „ludas". Domonkos több kiváló alakítása közül a legkiemelkedőbbet 1912. május 5-én, az Ausztria elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Ekkor káprázatos védések sokaságával súlyos vereségtől mentette meg a magyar csapatot. A válogatottban két büntetőt is hárított (1910. Ausztria 1:2 és 1912. Anglia 0:7).

A jeles hálóőr azonban nem csak brilliáns védéseiről volt híres, hanem a nem túl sportszerű életmódjáról is. Társaitól a “Jajczay” gúnynevet kapta, mert minden szabadidejét a Kerepesi út - Festetics utca sarkán lévő pincehelyiségben töltötte…

Az első világháborúban súlyos sérülést szenvedett. A harctéren golyót kapott a lábába, s a legendás kapus megrokkant. A világháborús években halálhírét keltették. 1915 végén több újság - még a bécsi lapok is -  nekrológot jelentettek meg róla. Néhány nap múlva azonban személyesen  jött a cáfolat: „Kedves Szerkesztő Úr! Amely szerint én a fronton hősi halált haltam volna, nem felel meg a valóságnak. Élek, és a legjobb egészségnek örvendek. Tisztelője: Domonkos László”

Az 1930-as években Pilisszentivánra költözött. Házassága gyermektelen maradt, 1954-ben megözvegyült, majd 1956. szeptember 27-én hunyt el Budapesten.

A községben - ahol mozi üzemvezetőként dolgozott - van eltemetve, sírját a Pilisszentiváni Önkörmányzat 2017-ben felújíttatta. Nagyon szépen megcsináltatta a község önkormányzata - bárcsak máshol is így gondolkodnának! Talán hamarosan egy MTK és egy MLSZ címer is kerül a síremlékre, hogy az arra járók tudják, válogatott játékos nyugszik a sírban.