HÍREK

Hivatalosan 1946. május 23-án vette fel belügyminiszteri engedéllyel (49.936/1945 BM) a Titkos nevet. 

1926-ban mutatkozott be az akkor induló profi élvonalban a Budai 33 színeiben. 1929-ben igazolt a Hungária FC profi együttesébe, ahol 1940-ig játszott, annak feloszlatásáig. Összesen 232 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 97 gólt lőtt, a kék-fehérekkel 2 bajnoki címet nyert (1935-1936, 1936-1937) és egy Magyar Kupa győzelmet szerzett (1932). Az 1936-1937-es győztes bajnoki idényben az Év labdarúgója lett (bár több futball-történész vitatja, hivatalosan volt-e akkor ilyen cím).

Az MTK 69 / 54. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 257. játékosa.

1929 és 1938 között 48 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek, s ő lőtte az első magyar gólt vb döntőben.                                                                                                     1950-1955 között a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára volt.

Az MTK Örökös Bajnoka!

A második világháború után az újraszervezett MTK edzője volt az 1946-1947-es bajnokság őszi idényében. Mándi Gyula, majd Bukovi Márton követte a kispadon.

1950-ben a Kelenvölgy edzőjének nevezték ki. 1955-től 1956-ig állami edzőként a válogatott mellett tevékenykedett.

1957 januárjától az egyiptomi Al Ahly trénere, 1957 és 1959 között az Egyiptomi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyiptom rendezte az 1959-es Afrikai Nemzetek Kupája labdarúgó tornát, amit megnyert és ezzel kétszeres tornagyőztes lett.

1959 és 1962 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője volt. 1963-ban a Zalaegerszegi TE edzőjeként dolgozott. 1964-ben a Szolnoki MTE trénere volt. 1965-től 1967 decemberéig a Kecskeméti Dózsa vezetőedzői posztját töltötte be. Összesen 113 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon az NB I-ben.

Titkos Pál minden idők egyik legkiválóbb magyar balszélsője volt. Többnyire alacsony vetélytársaival szemben már jó fizikai felépítésével, erőteljes alakjával feltűnt. Pompás fizikuma nagy gyorsasággal, lendülettel párosult. A labdát mindkét lábbal kitűnően kezelte. Gyakran ellenállhatatlanul futott el a szélen és nagyszerűen adott be. Ha tehette, határozottan tört kapura és igen veszélyesen, nagy erővel lőtt. A labdarúgó szélvészgyors elfutásai látványosságnak számítottak. Egy-két csellel becsapta védőjét, azután feltartóztathatatlanul robogott a labdával. Ha nem volt belül védőjátékos, egyenesen a kapu felé tartott. Ilyenkor futtából óriási erejű lövést zúdított kapura. Ha a helyzet úgy kívánta, a vonal mellett futott el és pontosan ívelt vagy lőtt beadással teremtett gólszerzési lehetőséget társai számára. A védőkkel bátran felvette a harcot. Nemigen lehetett elnyomni. Sokat mozgott, gyakran vezetett helycserés támadásokat. 

Annak idején kontinensünk legjobb balszélsői közé számított. Jobbszélen is válogatott klasszisnak bizonyult. A magyar nemzeti csapatban 4 alkalommal ezen a helyen szerepelt. Legemlékezetesebb játékát 1930. szeptember 21-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (3:2) nyújtotta. 

Nyolcvan évesen hunyt el, Budapesten a Farkasréti Temetőben (Mozg. 877. fülke) nyugszik. Sírja védett, a Nemzeti Sírkert része. Emlékét 2008 óta Újbudán emléktábla (is) őrzi.