HÍREK

Az 1928. október 10-én Szentendrén született sportember a X. ker. ÉDOSz, a Bőripari DSE (1950 - 1951), a Budapesti Bástya - ma MTK (1951 - 1953), a Diósgyőri Vasas (1953 - 1955), a Csepeli Vasas/SC (1955 - 1961) és a Budapesti Spartacus játékosa volt.

Kétszeres magyar bajnok, 1951-ben klubunkkal, a Bp. Bástyával, 1958-1959-ben a Csepel SC gárdájával szerzett aranyérmet. Sőt, van egy ezüstje is a Bp. Bástyával 1952-ből. Többnyire balösszekötő volt, 152 mérkőzést játszott az NB I-ben, s 43 gólt szerzett. 

1952-ben a Bp. Bástya - Dorogi Bányász Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében lépett pályára Bukovi Márton csapatában. A Mester Palotás Péter helyett küldte a pályára a második félidő hajrájában.

Csepelen a tréneri pályába is belekóstolt, 1965-től a klub serdülő labdarúgóit tanította a futball alapjaira. A sztárallűröktől mentes, mindig szerény sportoló az évek során igazi csepelivé vált, a pályán és azon kívül is. Nyugdíjazásáig a Csepel Művekben dolgozott a minőségellenőrök (meo-sok) vezetőjeként.

A feleségével, akitől idén januárban kellett végső búcsút vennie, hetvenkét évig élt boldog házasságban.

Fia, Gondos Gábor is a Csepel futballistája volt (82 találkozó, 2 gól, hátvédként).

Gondos Tibor átigazolt az égi futballpályára, ahol már várják az egykori csapattársak a csupaszív, megalkuvást nem ismerő játékost!

Tibi Bácsi, nyugodj békében, emlékedet megőrizzük!