HÍREK

Bíró Gyula (Budapest, 1890. május 10. – Mexikóváros, 1961. január 23.) magyar válogatott labdarúgó, fedezet, csatár, edző. A második világháború előtt elhagyta Európát és zsidó származása miatt Mexikóban telepedett le. 71 évesen Mexikóvárosban hunyt el.

Klubunkban kezdte pályafutását. 1905-ben 15 évesen került az első csapathoz, mint fedezet, de később csatár lett. Az ificsapatban kapus poszton is megfordult. 26 évesen vonult vissza. Az MTK-ban 1905 és 1917 között 135 mérkőzést játszott, és 17 gólt szerzett. Háromszoros bajnok (1907-1908, 1913-1914, 1916-1917), és háromszoros Magyar Kupa győztes (1910, 1911, 1912). A klubban szertárosként is tevékenykedett és a választmánynak is tagja volt. 
Az MTK örökös bajnoka. 
Utolsó itthon töltött futballista éveiben a Műegyetem FC színeit viselte.
A válogatottban 1906-ban Prágában, Csehország ellen (4-4) 16 éves és 5 hónapos korában mutatkozott be. Csak egy olyan játékos van (Horváth József - BTC), akik nála is fiatalabb volt (15 éves és 6 hónapos), amikor először szerepelt a nemzeti tizenegyben. A fiatalok rangsorában két MTK-játékos követi, az egyik legvakmerőbb kapus, Holits Ödön (16 éves, 186 napos), és a futballzseni, Orth György (16 éves, 188 napos).
A válogatottal részt vett az 1912-es stockholmi olimpián, és az 5. helyezést elért csapat tagja volt. 36 válogatott mérkőzésen 3 gólt szerzett.
Edzői karrierjét a német 1. FC Nürnberg csapatánál kezdte 1920-ban. Edzői pályafutását Lengyelországban folytatta. A lembergi Hasmonea, majd a krakkowi Makabbi trénere volt. Ezt követte első komoly edzői sikere, a Warta Poznannal kivívott bajnoki ezüstérem. Majd egy újabb olimpiai részvétel következett, 1924-ben a lengyel válogatott másodedzőjeként. Az olimpiai tornán azonban az első fordulóban súlyos, 5:0-s vereséggel kezdtek, és kiesett a csapat, éppen a magyarok ellen.
Németországban a Saarbrücken és a Hanau edzéseit irányította, majd következett az FC Liege. Ezt követően hosszabb időre a nagybányai Phoenix csapatához szerződött. (1932-1936) A Phoenix ekkor a román területi bajnokságban játszott. A nagybányiakkal az első évben feljebb lépett egy osztálynyit és a negyeddöntőig jutott a román kupában. Majd három egymást követő évben is megnyerték a második osztály küzdelmeit és harmadik nekifutásra az osztályozón is sikert arattak, a Phoenix feljutott az első ligába. A legmagasabb osztályban már Bíró nélkül szerepeltek a nagybányaiak. Mesterüknek zsidó származása miatt menekülnie kellett. Útja Dél-Amerikán keresztül Mexikóba vezetett, ahol véglegesen letelepedett.
Az 1930-as évek végén két mexikói együttes, az Atlético Marté és az Espana mestereként is tevékenykedett. A magyar csapatok mexikói túrái idején - már kívül a futballon, farmerként élve - sokat segített a labdarúgó küldöttségek ügyes-bajos dolgainak intézésében.
A magyar edző tanult szakmájában, mérnökként is tevékenykedett azokban az országokban, ahol megfordult. 
Rendkívül jó állóképességgel rendelkező, ragyogó technikai tudású labdarúgó volt. Mértani pontossággal, rendkívül észszerűen, körültekintően és ötletesen játszott, "látott" a pályán. Magas fokú játékintelligencia, kifogástalan technika, kitűnő helyezkedés és okos erőbeosztás jellemezte a játékát. A védekezésben és a támadásban egyaránt nagyszerűen helyt állt. Szívesen szerepelt a csatársorban. Veszélyes, távoli lövéseivel gyakran meglepte a kapusokat.
Hogy mennyire nem feledték el itthon, íme, egy csekély irodalmi értékű versike a Nemzeti Sport 1929. január 29-i számából, abból az időből, amikor már régen külföldön tevékenykedett:
„Jobbhalf Bíró Gyuszi, Ki lehetne más? Nem érheti őt e helyen semmi támadás.”

Konrád Kálmán, a sportsajtóban Konrád II (Palánka, 1896. május 26. – Stockholm, 1980. május 10.) magyar válogatott labdarúgó, jobbszélső. Testvére Konrád Jenő szintén magyar válogatott labdarúgó.
Konrád kicsi gyerekként költözött fel szüleivel Budapestre. 14 évesen igazolt csapatunk utánpótlás gárdájához, majd 1913-ban 17 évesen az első csapathoz került. 1913-tól 1919-ig - egy 1916-os Magyar AC-kitérővel - az MTK-ban játszott, négyszeres bajnok (1913-1914, 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919) és Magyar Kupa győztes (1914) lett. (A liga szünetelt 1915-ben és 1916-ban az első világháború miatt.) 
1913-1919 között 58 mérkőzésen 26 gólt szerzett az MTK-ban.
1919-ben Ausztriába távozott, ahol 1926-ig a Wiener Amateure SK, a First Vienna, és a Wiener Amateure SK csapataiban futballozott - utóbbival kétszeres osztrák bajnok (1923-1924, 1925-1926), és háromszoros Bécsi Kupa győztes (1921, 1924, 1926).
1926. augusztusában az Amerikai Egyesült Államokba igazolt, mert Nat Agar, az amerikai Brooklyn Wanderers tulajdonos-menedzsere a csapatába csábította. Tehetsége annyira legendás volt, hogy Agart arra kényszerítették, tartsa az átigazolást titokban. Konrád Brooklynban 27 mérkőzésen 2 gólt szerzett.
Az International Soccer League-ben is játszott, az amerikai és kanadai csapatok egy akkori új ligájában. Az ASL Wanderers részt vett és megnyerte a ligabajnokságot. Konrád négy gólt szerzett és minden mérkőzésen pályára lépett.
1927-ben visszatért Magyarországra, és az akkor Hungária FC néven szereplő MTK-ban 1928-ban fejezte be a játékos karrierjét.
Az MTK örökös bajnoka.
A válogatottban 12 mérkőzésen 2 gólt szerzett. Érdekesség, hogy a tucatnyi találkozó közül tízszer Ausztria ellen játszott.
Edzőként számtalan német, svájci, cseh, román és svéd klubot irányított. Volt a Bayern München, az FC Zürich, az SK Slavia Praha, a Rapid Bucuresti, a román válogatott, a CAFC Zidenice Brno, az Örebro SK, az Atvidabergs FF, a Malmö FF, a Råå IF Helsingborg, a BK Derby Linköping szakvezetője. Edzői pályáját a Junsele IF-nél hatvanéves korában, 1956-ban fejezte be.
Edzőként háromszoros csehszlovák bajnok (Slavia Praha 1932-1933, 1933-1934, 1934-1935), cseh kupagyőztes (Slavia Praha 1935), román kupagyőztes (Rapid Bucuresti 1937), svéd kupagyőztes (Malmö FF 1947) és kétszeres svéd bajnok (Malmö FF 1949, 1950).
Csámi a legkiválóbb magyar labdarúgók közé tartozott. Fizikuma, mozgékonysága és gyorsasága ugyan nem érte el a legmagasabb színvonalat, de labdakezelése a zsonglőrökével vetekedett, ötletekben gazdag, váratlan húzásai, meglepő cselei, tökéletesen pontos, okos átadásai és példás önzetlensége játékának értékét olyan magas szintre emelték, mint feledhetetlen társaiét: Orthét, Schafferét és Schlosserét. A befejezéshez, a gólszerzéshez is értett, de azt többnyire átengedte gólkirály társainak, Schlossernek és Schaffernek. Általában a jobbösszekötő és középcsatár helyén szerepelt. 1919-ben külföldre távozott. Több országban is valósággal elkápráztatta a labdarúgás híveit kivételes képességeivel. Csaknem egy évtizedes távollét után, 1927-ben tért haza. Még ekkor is tagja lett a magyar nemzeti tizenegynek. 
A zsidóüldözések miatt a harmincas évek végén Svédországba ment, ahol edzőként dolgozott, majd letelepedett, és ott élt haláláig. 84 éves korában hunyt el.