HÍREK

A 2015/16-os bajnoki szezon téli álmát alussza. Az MTK Budapest II. csapata az NB III-as bajnokságban szerepel, ám az itt pályára lépő játékosok kevésbé ismertek szurkolóink előtt, pedig bennük a jövőnk. Párban mutatjuk be őket. Sorozatunk harmadik részében Sági Milánnal és Széles Imrével beszélgettünk.

– Mindketten ’95-ös születésűek vagytok. Beszéljetek eddigi pályafutásotokról!

– Sági Milán: Pécsen kezdtem futballozni, tíz évet játszottam a PMFC korosztályos csapataiban. Az általános iskolát is a baranyai megyeszékhelyen végeztem. 2010-ben kerültem Agárdra, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára, az első korosztályba. Az U16-os csapatban kezdtem. Fejlődtem az akadémián, sokat köszönhetek az ottani szakembereknek. Hamar befogadtak, jó váltás volt a Pécs után. Mindig egy korosztállyal feljebb játszhattam. U21-ben még ott voltam, négy év után, 2014-ben jöttem Pestre, az NB III-as keretbe. 

– Széles Imre: Győrben kezdődött, az ETO-ban nevelkedtem, nyolc évet játszottam ott. Ezután Gyirmótra, az NB II-es csapat keretébe kerültem, a Ligakupában bemutatkozhattam a felnőttek között, és az edzéseken is a nagycsapattal edzhettem. Tavaly nyáron érkeztem az MTK Budapest csapatába, és rögtön Pestre kerültem. Ez nagy előrelépést jelentett. Az U21-es csapatban játszottam, szinte minden meccsen stabil kezdő voltam.

– Mindketten hátvéd poszton játszotok. Mi a kedvenc pozíciótok a pályán?

– S.M.: Pécsen belső védő voltam, sokáig játszottam ezen a poszton. A tiszaújvárosi, és a telki kiválasztókon is ott szerepeltettek még. A felmérések kimutatták, hogy nem leszek 180 cm-nél magasabb, ezért feltoltak védekező középpályás pozícióba, Agárdon egy szezont még itt játszottam le, majd Petres Tomi bá’ jobbszélső helyre rakott, gyors vagyok, megfutottam a vonal mellett. A védekezés, a keménység bennem volt, ezért hátrébb kerültem, és jobbhátvéd lettem. Tavaly U21-ben egyszer még játszottam belső védőt, de idén, az NB III-ban mindig jobb bekket játszom.

– Sz.I.: Középhátvéd pozícióban kezdtem, később lettem balhátvéd, itt sokat játszottam. Felmérésen kiderült, hogy a testsúlyom és a magasságom milyen lesz, ezért elkezdték játszatni velem a belső védő pozíciót, hogy itt is fejlődhessek. Ezt a két posztot tudom magasabb szinten játszani. Gyerekkoromban játszottam középpályán és csatár is voltam, de azóta, mindig a védősorban szerepeltetnek.

– Az NB III-as csapatban játszotok, de biztosan megfordul a fejetekben, jó lenne NB I-ben szerepelni. Mikorra várható ez?

– S.M.: Nem érzem annyira távolinak az NB I-et, szeretnék minél előbb felkerülni. Egy éven belül mindenképpen szeretnék eljutni oda. Nyáron már edzettem a felnőtt kerettel, az edzőtáborban is kint voltam Ausztriában, volt pár sérülésem, visszakerültem a második keretbe. Erős az idei NB III-as bajnokság, jól megedzi a fiatalokat, akik most kerültek fel az utánpótlás-bajnokságokból. Sok szervezett, jó csapat alkotja a mezőnyt. Lehet itt is fejlődni.

 – Széles Imre: Kemény az NB III-as bajnokság, más jellegű játékot játszanak a csapatok, lehet itt is fejlődni, alkalmazkodni kell. Az NB I-es kerettagságot illetően türelmes vagyok, erős a konkurencia mind balhátvéd, mind pedig középső védő pozícióban is. Megpróbálok a játék minden területén a lehető legjobban teljesíteni a második csapatban, és meglátjuk, mit hoz a jövő. Minél hamarabb szeretnék felkerülni, de középhátvéd poszton később lehet odakerülni, ritka, hogy húszéves belső védőt játszatnak, rutinosabbnak kell lenni.

– Miben érzitek, hogy szinte teljesen új szakmai stáb irányítja nyártól a munkát?

– S.M.: Nagyon lehet ezt érezni, a munka keményebb lett, több szakember irányít, komoly fegyelmet követelnek meg. Egy-két új gyakorlatot végzünk, amit eddig nem csináltunk még, de ebben azért nagy változás nem volt, nagy újdonság nincsen. Az erőnlétre nagy hangsúly kerül, és sokkal direktebb az előre játékunk is, nincs annyi labdajáratás, agresszívabb a csapat, hamarabb visszatámad.

– Sz.I.: Megváltozott a futballfelfogás, nem annyira a labdabirtoklásra épít, mint inkább a gyors felpasszokra, direktebb lett a játék. Az edzésekben is van különbség, ha módunk van, sokkal több a taktikai jellegű gyakorlat, a kombinációs és az erőnléti munka is nagyobb hangsúlyt kap. Nincs teljesen új gyakorlat, mindegyiket ismeretem eddig is, talán néhányat kicsit más formában végezzük, de azért óriási változás nem történt.

– Hogy álltok a korosztályos válogatottsággal?

– S.M.: Nem voltam még válogatott, kiválasztó tornákon vettem ugyan részt, de nem kerültem be. Szeretnék korosztályos, később majd felnőtt válogatott lenni, de jelenleg nem foglalkoztat a dolog annyira, hogy ezen idegeskedjek.

– Sz.I.: Hasonlóan Milánhoz, én is kiválasztó tornákon vettem csak részt, de korosztályos válogatottnak nem voltam tagja. Céljaim között annyira nem szerepel jelenleg ez a kérdés, inkább klubszinten szeretnék bizonyítani.

– Milyen eredménnyel lennétek elégedettek NB III-as és NB I-es szinten?

– S.M.: NB III-ban minél feljebb szeretnénk végezni, reméljük, hogy tavaszra még jobban összeérik a csapat. Fizikálisan vagyunk lemaradva, abban kell fejlődnünk. Nehéz a tipikus NB III-as csapatok ellen, keményen beállnak, fizikálisan erősek. Idén az utánpótlásból többen most jöttek fel, új nekik kicsit ez a mentalítás. Ha megszokják, jobb helyezést is elérhetünk, mint ahol most állunk. Focizni, mindenki tud. Tavaszra jobb eredményt várok. Az NB I-es csapat dobogóesélyes, jól összerakott gárda védekezésben is, reménykedem a dobogóban.

– Sz.I.: Tavasszal jobban kell teljesítenünk, a középmezőny elejére, vagy az élmezőny végére oda akarunk érni. Fiatalok vagyunk, benne van a játékunkban a formaingadozás. Más a csapatok stílusa, van, ami jobban fekszik nekünk, és van, ami kevésbé, vannak játszósabb csapatok, és vannak, akik jobban visszaállnak, ezért is van ez a kétarcúság. Az NB I-es csapat odaérhet a dobogóra.

– Beszéljünk arról, ami nem foci! Mit lehet tudni a magánéletetekkel kapcsolatban?

– S.M.: Szüleim Pécs mellett, Orfűn élnek. Van egy nővérem, aki a lovassportban díjugratott, most már a párja van a sportban, ő fogathajtó, Nagykátán élnek. Családom mindig támogatott, hogy focista lehessek. Korán eldőlt, hogy labdarúgó leszek. Édesapám focizott, a Pécs NB III-as csapatában volt kapus, még az ifjúsági válogatottban is szerepelt, de sajnos korán megsérült. Havonta járok haza. Elvégeztem Agárdon a középiskolát, jelenleg nem tanulok, mindent a focinak rendelek alá.

– Sz.I.: Családom Győrladaméren él. Öcsém Gyirmóton, az U17-es csapatban futballozik. Kollégiumban lakom, az érettségi után felvettek a BME mechatronikai mérnök szakára. Itt csak nappali tagozat indult, így amikor zárthelyik vagy laborgyakorlatok vannak, egy-egy edzést ki kell hagynom, de szerencsére mindkét oldalról kapok támogatást. Össze tudom egyeztetni a focit a tanulmányokkal.

– Kérlek, mutasd be csapattársad!

– S.M.: Imi higgadt játékos, hidegvérű, ez előny, amikor pánikhelyzet van a pályán. Magassága átlag feletti. Most már egyre jobban fejel, korábban ez nem ment neki annyira, ezt sokat mondtuk is. A hosszú lábaival szinte minden labdát elér, jól szerel. Kicsit lehetne keményebb és agresszívabb a pályán.

– Sz.I.: Milán nem véletlen, hogy stabil tagja az NB III-as csapatnak, és tagja volt az NB I-es keretnek is. Nagyon gyors, fordulékony, jól cselez, jók a betörései is. Látszik, miért játszott régebben jobbszélsőt. A védőmunkáját is maradéktalanul elvégzi. Megbízható játékos.