HÍREK

Azonban ezen a napon is ritkán beszélünk a költészet és a sport, a költészet és a futball kapcsolatáról. Pedig még József Attila is írt futball témájú verset.

Talán kevesen tudják, de csapatunk, a Hungária FC játékosa, az Aranycsapat szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv József Attila osztálytársa volt az elemi iskola második osztályában.
 
Félidő: 0-0
 
Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0. A vizek
Okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
Módjára harmatos mezőn nyerít. Ma nincs,
Ki áhitattal meg ne irigyelné
Baráti jobbunkat, melyet
Odanyújtunk a roskadó világnak.
Félidő: 0:0; karcsú tagjainkból
Hajbókoljatok ki cédrusok,
Kövek, tüzek és elektromos álmok!
Őrizzétek, mint kövér kisdedet
Jövő nagy országlásunkat, ahol
Szépek, tiszták és becsületesek
Maradhatnak jó, gyönge társaink.
Idegen autók taposnak el. Erős
Kovácsok markában a vas
Kipirul, mint a fiatal leány,
Ha futva ér virágai közé. Mi már
Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,
A távcsöves, kényelmes páholyokban.
Egy pohár friss vizet s aztán tovább -
Kedvünkre győzünk:
Félidő: 0:0, gyerekek -
Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!
 
József Attila ezt a verset 1925 őszén írta, október 4-én, az Üllői úton, 40 ezer néző előtt játszott magyar-spanyol mérkőzés napján.
 
Ezen a találkozón nem lépett pályára együttesünk sokszoros válogatott játékosa, Jenni (Jeny) Rudolf, aki jó humora, kellemes tenor hangja és a szavalás művészetében megnyilvánult tehetsége miatt nagyon népszerű volt játékostársai körében. Személyes ismerőse volt József Attila és Szabó Lőrinc, mindkettőjüktől számtalan első kiadású, dedikált kötetett őrzött, amiket az MLSZ ifjúsági edzőjeként gyakran megmutatott fiatal tanítványainak is.
 
Költőink közül többen is írtak futball témájú verset, mint például Zelk Zoltán, aki Szepesi Györgynek, a rádió közvetítésben elhangzott felhívására a londoni 6-3-as diadalt - amelynek több játékosunk is főszereplője volt - köszöntötte egy költeménnyel:
 
Rímes üdvözlő távirat
 
Alighogy átszállt a határon
... a győzelem, az a hat-három
s fáradtan a nagy drukkolástól
ledőlnék, egyszer csak rámszól
a rádió és arra bíztat, hogy verset írjak...
 
Hát írok is. Miért ne tenném,
miért ne váljon ez az eredmény
ez a diadal verssorokra,
miért ne mondhassam rímmel szólva,
hogy milyen szívvidítóan jó volt
hallani azt a hat magyar gólt!
 
S a nagyképűség, ha legyintne?
Mit tudja ő, mily kedves kincse
a felnőtt embernek a játék!
hogy minden vasárnap megvár még
találkozóra jő gyermekkorunk
amikor csapatunknak drukkolunk...
 
Mert nemcsak néz a néző: játszik,
a labdával ő is cikázik
a védők közt. Cselez is, lő is.
Csapatával veszít is, győz is.
 
Akárcsak most, ugye barátom -
mintha egy óriás lelátón
külön-külön és mégis együtt
a rádiót fülelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán... haj, balszerencse!
Kocsis fejes kapufára
Csattan, de jő Bozsik s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
a kapu előtt, s benn a féltucat!
 
Hát így esett,
hogy a hívó szó és magam jókedve
a hat-háromról most verset írat,
indulj hát, szállj te rímes
üdvüzlő távirat:
vidd örömünk a győztes tizenegynek
s a dolguk értő, derék mestereknek
Mándinak és Titkosnak is.
S vidd el szavam, vidd el külön
Sebesnek.
 
Talán egyszer kötetben is olvashatjuk majd a futball témájú verseket - s nem marad ki belőle a Meglátja Mester, menni fog című ikonikus MTK dal szövege sem...