HÍREK

A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének csapata lettünk. Az 1950. február 26-án tartott közgyűlés a nevétől is megfosztotta az MTK-t, Budapesti Textiles SE néven működött tovább az egyesület, de legalább a kék-fehér klubszínek megmaradtak. 

A klub vesszőfutása a Textiles megalakulásával még nem ért véget! 

Egy 1948-ban kelt rendelettel a belügyminiszter kötelezővé tette a rendőr-egyesületi tagozatok létrehozását. Ekkortól alakultak meg a fegyveres testületek egyesületei: a Honvéd (a Honvédelmi Minisztérium és a hadsereg csapata), a Dózsa (a Belügyminisztérium és a rendőrség csapata), melyeket 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság egyesülete, a Bástya SE megalakulása követett.

Az ÁVH-nak kifejezetten jól jött a sportmozgalom. Mivel mind brutálisabbá váló tevékenysége miatt ekkorra már nagyon rossz híre volt a civil lakosság körében, a sporteseményektől azt remélte, hogy népszerűbb lesz.
Nem elég, hogy a közutálatnak örvendő ÁVH csapata lett a korábbi MTK, legkiválóbb sportolóiból ÁVH-s tisztek lettek, ráadásul még a csapat kék-fehér színét is megváltoztatták, a  Budapesti Bástya színe piros-fehér lett. Az azonban érdekes, hogy a piros-fehér egyesület címere – a benne lévő vörös csillagtól eltekintve – kék-fehér volt.

A klub sportolói és edzői közül Bástya-, azaz ÁVH-alkalmazottként összesen 52-en kaptak tiszti rendfokozatot, Hidegkuti Nándor, Kovács Imre százados, Zakariás József főhadnagy, Sándor Károly hadnagy lett.      „Az új sporttisztek nevében Hidegkuti Nándor százados tett ígéretet arra, hogy mint az Államvédelmi Hatóság sportolói minden erejükkel segítik továbbfejleszteni népi demokráciánk sportját”      – kürtölte világgá a Szabad Nép. 

A Bástya a korábban jól működő szakosztályok egy részére nem tartott igényt, ezek a textilipar más egyesületeihez (Goldberger, Magyar Posztó, Magyar Pamut) kerültek.

Az MTK mindössze két és fél évig szerepelt Bástya néven, ugyanis 1953-ban az ÁVH-t a Belügyminisztérium alá rendelték. A BM-nek már volt csapata, az akkor Budapesti Dózsa néven működő Újpest. Így az „MTK” feleslegessé vált! "Visszapasszolták" a textiliparhoz. Formálisan ez azt jelentette, hogy 1953. augusztus 25-én a Bástya megszűnt, az ugyancsak aranyéremmel záruló 1953-as bajnoki idény felénél beolvadt a Budapesti Vörös Lobogóba.

Az MTK sportolói és szurkolói is örömmel fogadták az ÁVÓ-tól, a Bástya névtől való "megszabadulást", és persze a klub színeinek visszaszerzését! Mert a Vörös Lobogó névre keresztelt csapat újra a kék-fehér mezt, lobogót használhatta. 

Ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta az állam nem támogatta soha olyan bőkezűen klubunkat, mint a Bástya időkben. A szakszervezethez való visszatérés évekig tartó "szegénységet" hozott az MTK-nak.
Tehát 1953. augusztus 25-én a Bástya megszűnt, pontosabban beolvadt a Budapesti Vörös Lobogóba.

Az 1956-os forradalom után a december 10-én a híres Bajza utcai klubházban összeült közgyűlés legfontosabb döntésének eredményeképp, az MTK-ért mindig rajongó Barcs Sándor - aki ekkor az MTI vezérigazgatója és az MLSZ elnöke volt - javaslatára a Textiles, Bástya, Vörös Lobogó klub elnevezések után visszavette nevét a kék-fehér klub, újra MTK lett az MTK.
Talán sohasem derül ki, hogy tudatos volt, vagy csak véletlen egybeesés, hogy az MTK 1956. december 10-én, legendás klubelnöke, Brüll Alfréd születésének 80. évfordulóján kapta vissza eredeti nevét!