HÍREK

– Hogy vagy?

– Megjártam a harcmezőt.

– Igaz, hogy a nyakadat nem tudod elfordítani?

– Sajnos ez most nem megy.

– Vissza tudod idézni a debreceni mérkőzés utolsó perceinek történéseit?

– Jött a labda, felugrottunk fejelni Ádámmal, és ebben a pillanatban éreztem az ütést az ádámcsutkámon, melynek következtében rövid ideig nem kaptam levegőt. Az eset után Bódi azt mondta, hogy nem volt szándékos.

– Ezt követte a kiállításod. Ott mi történt?

– A hazaiak labdát szereztek, én sprinteltem az ellenfél tizenhatosától, a mi alapvonalunkig és szereltem. A labdát találtam el. Soha nem vagyok durva, mindig igyekszem óvni az ellenfelet, csak meg kell nézni, hogy eddig hány lapot kaptam életemben. Ekkor sárgát adtak, pedig a kanalazó mozdulaton látni kellett volna, hogy nem akartam és nem is okoztam sérülést, a mozdulatom a labdára irányult.

– Aztán itt mondtál valamit…

– Mindössze azt kérdeztem, hogy miért nem mérnek minket egyenlő mércével? Néhány perccel korábban az én esetemnél komolyabb szankciót is alkalmazhatott volna a spori. Igaz, hogy ehhez sem volt jogom, mert én nem vonhatom kétségbe az ítéleteket. Nem szeretném megítélni a piros lap jogosságát, de ha azt kaptam, akkor nyilván megérdemeltem, biztos igaza volt a játékvezetőnek.

– A találkozón egyébként kirívóan sok szabálytalanság történt.

– Itt látom a gondot, mert ezt a mérkőzést korábban meg lehetett volna fogni, és hogy nem tették, ennek lettünk az áldozatai. Talán nem a szövegelést kellene ilyen komolyan büntetni, hanem a durva szabálytalanságokat...

– Ezek szerint a keddi Ligakupa-meccset kihagyod.

– Nagyon valószínű, mert most megyek gégészetre, hiszen nem tudok nyelni rendesen. A mérkőzés óta szilárd táplálékot nem tudtam fogyasztani, csak folyadékot…