HÍREK

– Gratulálok a feljutáshoz!
– Köszönöm – mondta Horváth Dávid, az MTK Budapest vezetőedzője, és miután a kék-fehérek gól nélküli döntetlent játszottak Pécsen, így két fordulóval a vége előtt hat ponttal vezetnek a harmadik Ajka előtt.
– Meglepett.
– Mégis, mivel?!
– Azt hittem, amolyan magyar szokás szerint korainak minősíti a gratulációt, mondván, még nem biztos…
– Azt gondolom, nem elhamarkodott a feljutásról beszélni. A két csapat közötti gólkülönbségnek huszonnéggyel kellene változnia a rivális Ajka javára, ez azért sokak tűnik.
– Hogyan élték meg a PMFC elleni mérkőzést, amelyen tehát csaknem biztossá vált a feljutás?
– Nyilván szerettünk volna győzni, de a jelenlegi helyzetünkben – sajnos, hullámvölgyben vagyunk – az Ajka és a Pécs elleni mérkőzésen is a pontszerzés volt a legfontosabb, hogy a közöttünk lévő különbség ne csökkenjen.
– A legutóbbi hat bajnokin a megszerezhető tizennyolc pontból mindössze kettőt „írt fel” az MTK, ami egyértelműen jelzi, hogy valami nem stimmel. A sorozat előtt meggyőző játékkal négy-kettőre verték meg az aranyérmes és feljutó Diósgyőrt – a fontos győzelem után hátradőlt csapat?
– Elemzéseink szerint három tényező játszott szerepet a visszaesésben. Az egyik, amit említett, a megelégedettség. Sokat kellett ezzel foglalkoznunk, a klub sportpszichológusa is dolgozott az ügyön, és most úgy látom, e tekintetben sikerült előrelépni, az Ajka és a Pécs elleni bajnokin a hozzáállás, a küzdőszellem már teljesen rendben volt. A másik fontos tényező, hogy áprilisban betegség- és sérüléshullám söpört végig az együttesen. Volt olyan mérkőzésünk, amelyen Poór Patrik ütközött a kapuban álló Rácz Gergő kapussal, mindkettejüket le kellett cserélni. Egy másikon Kocsis Gergő és Vadnai Dániel fejelt össze, mentő vitte el őket az első félidőben, a következő fordulóban Zsóri Dániel került kórházba a pályáról, miközben Nagy Zsombor és Futács Márkó már régen hiányzott. Aztán két betegség, egy torokfájással és egy hasmenéssel járó átment tulajdonképpen az egész országon, emiatt újabb hét-nyolc játékos esett ki rövidebb-hosszabb időre, ez együtt azért sok volt. Harmadik tényezőnek azt mondanám, hogy mindezzel párhuzamosan a szerencse is elpártolt mellőlünk. Az elemzések, a statisztikák szerint elsők voltunk a várható pontszám tekintetében, persze mi is tudjuk, az számít, mennyit szerez meg ténylegesen a csapat. Egyébként még ez a három tényező sem okozott volna ekkora gondot, ha nem éppen most a legsűrűbb a program, de áprilisban hét bajnokin kellett pályára lépnünk, ha csak a hétvégéken van forduló, kevésbé látványos lett volna a visszaesésünk, mindenesetre nagyon sokat lehetett tanulni ebből az időszakból. Ugyanakkor egy pillanatra sem éreztem pánikot, az előző két meccsen elért két döntetlen nyilván azért volt kulcsfontosságú, hogy ne váljon forróvá a helyzetünk, és a mérkőzésekre tervezett kockázatvállalásban ez meg is mutatkozott.
– Élvonalbeli csapat a mai MTK?
– Nem. A keret, még az érkezésem előtt, a feljutás kiharcolásra alakult. Nem vitás, hogy egy osztállyal feljebb meg kell erősíteni az MTK-t, minden csapatrészben.
– Egy évvel ezelőtt a Vasas és a Kecskemét jutott fel, van-e e két csapat szereplésének tanulsága az önök számára?
– A másodosztály más karakterű bajnokság, mint az OTP Bank Liga, az NB II-ben a mérkőzések nagyjából tíz százaléka emlékeztet az élvonalra, és a két csapat teljesítménye is azt mutatja, hogy a Merkantil Bank Ligában mutatott teljesítmény nem garantál túl sok mindent egy osztállyal feljebb. A csapatok döntő többsége negyven pont körül szerez, lényeges különbség, ha ennél nyolc-tíz ponttal többet vagy kevesebbet érsz el – ezt a bizonytalansági tényezőt a játékoskeret erősségén túl sok egyéb részlet is befolyásolja. Természetesen azon dolgozunk, hogy megkapaszkodjunk az első osztályban.