HÍREK

A világon ő a legidősebb olimpiai bajnok labdarúgó kapus, a harmadik legidősebb olimpiai bajnok futballista!

Gelei 1950-ben kezdett el futballozni az MTK csapatánál (melynek akkori nevei a Textiles, a Bástya, majd Vörös Lobogó voltak). 1954-ben a Beloiannisz csapatához igazolt, majd 1957-ben ismét az MTK kapusa lett. 1958-ban tagja a bajnokcsapatnak.

Az MTK Örökös Tagja!

Az 1961-1962-es idényben a Budapesti Vasas kapusa, a magyar bajnokságot nyert csapat játékosa, és a Vasas Közép-Európa Kupa győztes együttesének tagja - igaz, 1962 őszén, a döntő két mérkőzésének lejátszásakor, már a Tatabányai Bányász játékosa volt.

1962 nyarán ugyanis a Tatabánya leigazolta Grosics Gyula utódjának. A bányászvárosban érte el élete legnagyobb sikereit. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpián győztes csapatnak, majd 1965-ben először játszott a magyar labdarúgó-válogatott színeiben, ahol összesen tizenegy alkalommal lépett pályára. Szerepelt az 1966-os angliai világbajnokságon. 1969-ben vonult vissza az aktív játéktól.

A nemzeti csapat 436. játékosa.

1971-ben szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán, de már 1970-ben edzősködött a Tatabányai Bányásznál. 1974-ben a csapat vezetőedzőjévé nevezték ki, majd 1975-ben a Szolnok vezetőedzöje. 1977-ben egyik korábbi csapatánál, a Vasasnál lett másodedző. 1978-ban ment először külföldre, az ausztrál St. George Budapest csapatát vezette. 1980-ban tért haza, amikor újra elvállalta a Szolnok irányítását.

1982-ben az MTK-VM technikai igazgatójává nevezték ki.

1984-ben lett a Csepel vezetőedzője, ahol négy éven keresztül irányította a munkát. Érdekesség, hogy itt „dobta be mélyvízbe” fiát, Gelei Károlyt a későbbi válogatott kapust. Másik fia József, sportújságíró.

1990-ben az indiai labdarúgó válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki, majd 1992-ben az ománi Omán Clubnál kezdett el dolgozni. 1994 és 1995 között a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlás szakágának vezetője volt, majd visszatért Ománba, ahol az en-Naszr csapatánál edzősködött. 1996-ban egy évig a PMSC edzője, majd 1998-ig az egyiptomi el-Ittihádnál dolgozott, utána nyugdíjba vonult.

Érdekes, hogy edzői pályafutásának inkább a külföldi állomásai voltak sikeresek, ahol fontos fejlesztési munkákat is végzett.