HÍREK

Ezen a napon született Brüll Alfréd, klubunk valaha volt legnagyobb mecénása, egykori elnöke, aki a holokauszt áldozata lett

2019-12-10

Ezen a napon született Brüll Alfréd, klubunk valaha volt legnagyobb mecénása, egykori elnöke, aki a holokauszt áldozata lett

Brüll Alfréd, minden idők egyik legnagyobb formátumú magyarországi klubelnöke 1876. december 10-én látta meg a napvilágot Budapest ötödik kerületében, a Nagykorona utca 16-ban.

Az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban hunyt el, a túlélők szerint 1944. december 14-én, míg halálának vélelmezett, bíróság által megállapított időpontja 1944. augusztus 15.

Édesapja Brüll Ármin pozsonyi születésű nagykereskedő, édesanyja Kohner Auguszta. Három leánytestvére volt, Teréz, Olga és Hedvig.

Brüll Alfréd az 1899. január 4-én kelt közjegyzői és gyámügyi okiratok szerint 23 évesen, de az akkori törvények alapján még kiskorúként édesapjától, Brüll Ármintól hatalmas vagyont örökölt (több házingatlan, hosszúpályi birtok, stb.), de édesanyja, Kohner Auguszta révén is komoly vagyon örököse lett. Összesen mintegy 1,3 millió korona értékű vagyont örökölt. Az ifjú Brüll nem csak cégekben lett tulajdonos, de jelentős ingatlanvagyonnal is rendelkezett.

Brüll Ármin az első Andrássy úti paloták építtetői közé tartozott. A Könyök utca (ma Andrássy út) és a Kétszerecsen (ma Paulay Ede) utca közti területre háromemeletes, eklektikus stílusú bérpalotát építtetett  Kallina Mór terve alapján. Az 1882-ben felavatott ingatlan - ma Andrássy út 9. - főbejárata mellett látható Atlasz-szobrokat Fessler Leó készítette el.

Brüll Alfréd a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgymnasiumában – a mai Trefort Gimnáziumban – érettségizett 1894-ben, tanulmányait a jogi karon folytatta. A jogi pályánál azonban jobban érdekelte az utazás, megjárta Párizst és Londont, tanult Wittenbergben is. A századfordulótól egyre gyakrabban tűnt fel a neve az újságokban, mecénásként vált ismertté. 1902 végén, miután 15 ezer koronával segített négyszáz nehéz sorsú egyetemi hallgatót, hogy azok kifizethessék tandíjukat, napokig cikkezett róla a sajtó.

Hiába a vállalkozói családi háttér, a korabeli források alapján úgy tűnik, hogy Brüll Alfrédet nem különösebben foglalkoztatták a gazdasági ügyek, a vagyon gyarapításával sem igazán foglalkozott.

Az ifjú Brüll figyelme az egyre nagyobb tömegeket megmozgató sport felé fordult. A legenda szerint övé volt az egyik első automobil Budapesten. Állítólag az első autóverseny megrendezését is ő finanszírozta. Maga is indult versenyeken, így például 1901 nyarán, amikor a Tattersallban az első magyar automobil kiállítás alkalmából autóversenyt rendeztek, 12 és fél perc alatt tette meg a 10 kilométeres utat, és ezzel futamában a második helyen végzett. 1904-ben egészen különleges versenyen indult, a Magyar Aeroklub Turul nevű léghajóját négy automobil vette üldözőbe, a „katonai szempontból is jelentőséggel bíró” rendezvény egyik autóját Brüll Alfréd vezette. De nehézatlétikai versenyen is rajthoz állt, 1905 nyarán Siófokon, az MTK által szervezett súlyemelőversenyen első helyet ért el.

1906-tól a Sport-Világ, 1908-tól a Nemzeti Sport munkatársaként dolgozott. A hat nyelven beszélő Brüll a magyar sport, főleg a labdarúgás, a birkózás és az úszás ismert mecénása lett.

Humanista szellemisége, közösségteremtő gondolkodása, józan és belátó vezetői stílusa, nagyvonalúsága és nem utolsósorban az MTK-nál kibontakoztatott kultúrateremtő szerepe a magyar sportélet egyik legnagyobb hatású alakjává tette.

1903 elején az MTK országos bajnoki birkózóversenyére egy bajnoki övet, 1904-ben egy értékes bronzszobrot készíttetett, pár hónappal később pedig hozzájárult a magyar olimpiai csapat kiküldetési költségeihez. Az ötkarikás játékokat Saint Louisban tartották, a sportolók nevezésért felelős atlétikai szövetség pedig csak két atléta és egy úszó utazását tudta finanszírozni. Brüll adományának köszönhetően Kiss Géza úszó is elutazhatott, s aztán a sportoló egy olimpiai ezüst- és egy bronzéremmel térhetett haza az Egyesült Államokból.

Az első sportklub az MTK volt, ahol nők is tagok lehettek, ahol nem számított a származás és az iskolázottság. 1903-ban egy ilyen, 15 éves tradícióval bíró egyesület vezetéséhez csatlakozott Brüll Alfréd zsidó nagyiparos, gyáros.

Rögtön alelnöknek választották, jól ismerték őt korábbról. Megszállott volt. Magányos farkas, sportbarátokkal, üzlettársakkal, család, feleség nélkül, rengeteg szenvedéllyel.

Brüll 1905 és 1940 között, 35 évig állt - a klub politikai okokból történt feloszlatásáig - az MTK, illetve annak profi alakulata, a Hungária FC élén. Az 1905. április 2-i, Újpest elleni győzelem az azon a héten elnökké választott Brüll Alfréd első sikere volt.

Sportszerető elnökként sokszor saját magánvagyonát áldozta fel a kék-fehér klub sportsikerei érdekében. 1912-ben 155.000 koronával támogatta a Hungária körúti MTK stadion felépítését. Az ennek fejében kapott részvényeket a klubnak ajándékozta. 1912. március 31-én adták át az MTK első saját stadionját. A főváros nevében Bárczy István, Budapest polgármestere – aki maga is lelkes szurkolója volt az MTK csapatának – az építkezéshez szükséges 7 hektáros területet jelképes összegért, mindössze évi 1 aranykorona bérleti díj ellenében biztosította a klub részére. A nyitó mérkőzésen az ősi rivális, az FTC volt az ellenfél, és a kék-fehér szurkolók nem csak az új stadionnak, hanem a Fradi elleni győzelemnek (1:0) is örülhettek.

Az első világháború idején Brüll Alfréd a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottjaként tevékenykedett, saját vagyonából is segítve a háború katona és civil áldozatait. Egy időre Isztambulba küldték, ahol az ottani magyar kórház egyik vezetője volt.

1908-től a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) alelnöke, 1909-től a Magyar Úszó Szövetség elnöke volt. 1920-1924 között a Magyar Birkózók Országos Szövetségét irányította. 1924-ben a Nemzetközi Amatőr Birkózó Szövetség elnökévé választották, s négy évben keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Az úszósport és a birkózás modern szabály- és versenyrendszerének egyik kialakítója.

Ott volt az MLSZ alakuló ülésén is. Élete során 25 különféle sportszervezetet vezetett. És fizette, ha kellett, az MTK szakosztályait, sportolóit, edzőit. Hozatott edzőt, sportolót külföldről - ebben is az első volt az MTK. A kék-fehérek neki köszönhették a kor egyik legjobb edzőjét, a közép-európai futballt forradalmasító, Angliában született Jimmy Hogant.

A sikeres üzletember óriási vagyonából rengeteget áldozott a sportra. Az a mondás járta róla a harmincas években, a Hungária FC legnagyobb diadalai idején, hogy egy-egy bajnoki címre ráment valamelyik Andrássy úti bérháza. A szerződésben rögzített jutalmakon kívül hol aranyórával, hol aranygyűrűvel kedveskedett játékosainak, valamint a klub legjobb, leghűségesebb munkatársainak.

Fizette a szegény sportolók taníttatását, az első klub volt az MTK, amely általa segítette a rászoruló versenyzőket lakbér kiegészítéssel. Munkát adott a sikeres versenyzőknek, hiszen akkoriban a sportban nem nagyon  lehetett megélhetést találni. Nagyvonalúan kölcsönzött megszorult sportolóinak, állítólag azt mondta nekik, hogy ne pénzzel, hanem eredménnyel gyere vissza.

1907-ben Brüll segítségével tudta a többszörös magyar bajnok Weisz Richárd birkózó átvenni az Andrássy úti Japán kávéház – ma Írók Könyvesboltja – üzemeltetését, ahová egy évvel később már olimpiai bajnokként térhetett vissza. A korabeli szóbeszéd szerint – amint arra ifjú  Vázsonyi Vilmos Egy fölösleges ember élete című visszaemlékezésében utalt – Brüllt intim szálak fűzték Weisz Richárdhoz.

Ő fedezte fel és vette szárnyai alá Orth Györgyöt is, az MTK és a magyar futball csatárlegendáját. Brüll Alfréd a nevelt fiának tekintette, a legtöbbször náluk ebédelt az Andrássy út 9-ben, kapott zsebpénzt is, amit hazavitt az anyjának. Ruházták, taníttatták, az érettségi után az angol–osztrák bankba helyezték el. Tehetsége mellett Brüllnek köszönhette, hogy nagy játékos lett.

Brüll Alfréd 1931-es végrendeletében például Weisz Richárd olimpiai bajnok birkózó mellett kedvenc sofőrjére, a sokszoros válogatott -  a II. világháború idején a nyilasok által a Dunába lőtt - Vágó Antalra is 200 ezer pengőt hagyott.

Az Andrássy út 9. szám alatti Brüll palotáról, és más lakóépületekről is rendelkezett az MTK javára. Tudni kell Brüll Alfrédról, hogy soha nem nősült meg, nem volt családos ember.

Brüll ellenállt minden törekvésnek, amely valamiféle zárt klubbá alakította volna az egyesületet. A tehetségben hitt, a fair play-ben, nem a faji, vagy anyagi különbözőségben

Harmincöt éves elnöki időszaka alatt összesen 15 bajnoki címet nyert az MTK (és az 1926-tól működő professzionális csapata, a Hungária FC), ami a klubtörténet során szerzett 23 bajnoki aranyéremhez viszonyítva lenyűgöző arány.

A kék-fehérek a harmincas években mindössze egyszer, 1934-ben nem végeztek az első három között a bajnokságban, 1936-ban és 1937-ben viszont aranyérmet nyertek, s 1940-ben is csak rosszabb gólarányuk miatt szorultak a Ferencváros mögé, a második helyre.

A második zsidótörvény hatására Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és Fodor Henrik az 1940. június 26-án megtartott, keserű hangulatú klubértekezleten úgy döntöttek, hogy - miután mást úgysem tehetnek - a csapat érdekében visszavonulnak. A játékosok és más érintettek azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársai nélkül nem folytatják tovább. A Hungária FC kimondta teljes feloszlatását. Brüll nélkül már nem lett volna Közép-Európa egyik legjelentősebb klubja, és legjobb futball csapata a Hungária – és Brüll nélkül a Hungária FC nem is akart létezni. A Hungária volt vezetősége arra kérte szurkolóikat, hogy ezentúl a Vasast támogassák.

A két nagy rivális az MTK (Hungária FC) és a Ferencváros volt a két világháború közti magyar futballvilágban. A második zsidó törvény ellen a Fradi is tiltakozott, szerették volna, ha a Hungária megmarad...

Brüll Alfréd a zsidótörvények elől Svájcba emigrált. Salamon Béla, a kor híres színművésze, az MTK törzsszurkolója később úgy mesélte, hogy addigra a zsidótörvények által korlátozott, folytonosan szűkülő gazdasági lehetőségek és az MTK költségeinek folyamatos finanszírozása között őrlődve már távolról sem számított gazdag embernek, mindenét a klubjára költötte.

1943-ban a zsidó üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülések nyomán - azt üzenték neki, hogy Horthy leállíttatta az üldöztetéseket, a megkezdett  deportálásokat - hazatért.

Ez azonban hibának bizonyult, hiszen 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A Gestapo Brüll Alfrédot május 10-e körül hurcolta el az Andrássy út 9. szám alatti Brüll-villából. Először a csepeli Mauthner-telepre, egy polgári internáló táborba került, majd a budapesti Rökk Szilárd utcai Toloncházba szállították, ahonnan június elején Kecskemétre, a téglagyár területén felállított gyűjtőtáborba vitték - ide 5413 zsidót zsúfoltak be.

A Harc című, szélsőségesen antiszemita hetilap 1944. június 10-i számában közölt egy május végén a  Mauthner-telepen készült fotót Brüll Alfrédról és a később szintén a fasizmus áldozatává vált Radó Sándor színművészről.

A Kanadai Magyar Munkás című folyóirat 1955. évi 8. számában Sós Endre író, újságíró a „Feledhetetlen útitársak. Emlékezés a kiirtott magyarországi zsidóság neves mártírjaira” című visszaemlékezésében megerősíti, hogy Kecskeméten, a téglagyári gettóban együtt volt Brüll Alfréddal: „A mi csoportunkba került a Rökk Szilárd utcából, a kisegítő toloncháznak felhasznált Rabbiszemináriumból a kecskeméti téglagyárba Révész Béla, a kitűnő író, Brüll Alfréd, a magyar futballsport nagy fellendítője, dr. Barabás Béla, az ismert közgazdasági újságíró, Korvinyi Vilmos, a budapesti villamosvasutak neves mérnöke, Kardos István, a legszemfülesebb színházi riporter, Gellért Lajos, a magyar színművészet büszkesége, Föld Aurél és Fodor Tibor, két régi újságíró és még néhány hírlapíró, ügyvéd, mérnök.”

A Honismeret című folyóirat 2018. évi 5. számában jelent meg Végső István  tanulmánya „ A Három Város zsidóságának sorsa: Kecskeméti izraeliták útja a halálkamrák felé” címmel. Az írásból kiderül, hogy a kecskeméti téglagyári gettóból a zsidók Auschwitz-Birkenauba kerültek. A gyűjtőtáborban gyilkosságokról sem a visszaemlékezés, sem a tanulmány nem ír. Egyes becslések szerint az elviselhetetlen körülmények miatt azonban mintegy 70 személy öngyilkos lett. A deportálás előtti napokban pesti cionisták hamis papírokkal 13 zsidót kimentettek a téglagyárból - de Brüll Alfréd nem volt köztük.

Neki más sors jutott, mint Aschner Lipótnak, a Tungsram megalapítójának, aki több mint egy évtizeden át volt az Újpesti Torna Egylet (UTE) elnöke és fő támogatója. Őt a Gestapo Magyarország német megszállása után néhány nappal  elhurcolta Apostol utcai villájából. A dachaui (más források szerint mauthauseni) haláltáborból 1944. decemberében a Tungsram Rt. tulajdonosai 100 ezer frankos váltságdíjjal kivásárolták, és Svájcba, Genfbe  távozhatott. 1948-ban visszatért Budapestre.

Vajon Brüll Alfrédnak ez miért nem adatott meg?...

A kecskeméti gyűjtőtáborból két szakaszban deportálták a zsidókat: az elsőre 1944. június 27-én, a másodikra június 29-én került sor. Bár eredetileg ebből a gyűjtőtáborból a zsidók egy részét osztrák–cseh területen lévő  munkatáborokba szánták, de végül mindenkit, így Brüll Alfrédot is Auschwitz-Birkenauba vitték.

Vázsonyi Vilmosné „Egyszer volt ...: Emlékirat 1947-ből” című visszaemlékezésében a 68. oldalon található utalás arra, hogy Brüll Alfréd unokaöccse, Vázsonyi Vilmos a 2012-ben megjelent „Egy fölösleges ember élete” című kötetben a 136-137. oldalon lejegyzett beszélgetésben közli nagybátyja halálának körülményeit: "...Auschwitzban pusztították el, Mengele felismerte, felismerte valami németországi futballizéből. De nem ezért ölette meg, mindenképpen elpusztította volna, ez csak olyan pozitív, személyes valami volt, hogy igen?, doktor úr?, jó napot, nem tudom micsoda, balra..."

Ez Auschwitzban annyit jelentett, hogy az illető néhány órát töltött csak ott, mert azonnal a gázkamrába ment.

Ennek ellentmond, hogy a borzalmakat túléltek visszaemlékezései szerint 68. születésnapja után néhány nappal, 1944. december 14-én a láger egyik gázkamrájában halt meg a magyar sport, a futball, a magyar olimpiai bajnokok, a válogatott klasszisok és a szegénysorsú tehetségek barátja, mecénása, sportágak meghonosítója.

Ezt az információt később Goldmann Ignác, a második világháború után 1945. februárjában újjáalakult MTK egyik vezetőségi tagja is megerősítette, akinek a családjából többen is megjárták Auschwitzot, s a szerencsésen visszatérők számoltak be Brüll Alfréd haláláról.

A két információ közül nyilván csak az egyik lehet igaz. Nehéz lenne most már kideríteni, hogy melyik, de az teljesen biztos, hogy Brüll Alfréd  Auschwitzban halt meg.

Sebes Gusztáv, aki a Hungária FC hűséges játékosaként annak idején elnyerte Brüll Alfréd bizalmát, és 1945-ben szintén tagja volt az MTK vezetőségének, szűk körben megosztotta ezt az információt. Erről lánya, Sebes Erzsébet újságíró úgy beszélt, hogy ez édesapja féltett titkai közé tartozott, mint ahogy az is, hogy Guttmann Béla hogyan és hol élte túl a holokausztot, s emiatt miért volt élete végéig lelkiismeretfurdalása a világjáró mesternek.

A Yad Vasem Intézet honlapján lévő adatbázisban a holokauszt áldozatai között szerepel Brüll Alfréd neve is (elírva, Bruell Alfred, Budapest), és sajnos, csak néhány adat van róla.

Halálának időpontja vélelmezett. Az egykori klubelnököt a Budapesti Központi Járásbíróság 1947-ben kiadott végzése 1944. augusztus 15. napjával nyilvánította halottnak.

A háborúban, koncentrációs táborokban, munka szolgálatban eltűnteket a legtöbb esetben 1944. április 15-i, augusztus 15-i, illetve november 15-i dátummal nyilvánították halottá. Brüll Alfrédnál 1947. nyarán történt meg a hivatalos holttá nyilvánítás, ott írták bele az augusztus 15-i, utólag megállapított dátumot. Ez inkább csak azt jelzi, hogy akkor még biztosan élt, de az ezt követő időszakra nincs hiteles adat. Vagyis ez a halálozás hivatalos dátuma.

Ez a bejegyzés annyit jelent, hogy:

- holttest és anyakönyvi bejegyzés hiányában 1946-ban valaki (vélhetően örökös) indítványozta Brüll Alfréd bírósági úton történő holtnak nyilvánítását (bizonyos esetekben nem az örökösök, hanem az állam kezdeményezett bírósági általi holtnak nyilvánítást az örökség okán)

Ez a hagyatéki ügy is, aminek okán indítványozták az elhalálozás bírósági megállapítását:

 

- a bíróság által ekkor elérhető szemtanúk azt állították, hogy 1944. augusztusában látták utoljára életben Brüll Alfrédot, és bizonyosan nem él már

- ezen szemtanúk vallomása alapján a bíróság megállapította az 1944. augusztusi elhalálozást, és a szabályoknak megfelelően - mivel a pontos dátum ismeretlen - a hónap 15. napját jelölték ki

Brüll Alfréd emlékét a Kozma utcai Izraelita Temetőben a családi sírbolton elhelyezett emléktábla, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban bronz relief őrzi. Néhány éve az MTK felújíttatta a Brüll-kriptát. A stadion mellett utcát  neveztek el róla. Az egyéni sportágakban az utánpótlás nevelésről gondoskodó MTK Akadémia szintén az ő nevét viseli. Az Andrássy út 9. szám alatti Brüll-palota előtt pedig 2019. december 10-e óta ún. botlatókő emlékeztet rá.

Brüll Alfréd nagy ember volt, nagy egyéniség, akinek elbűvölő lénye, tiszteletet árasztó egyénisége mindenkit magával ragadott. Nagyszerű memóriája, anekdotázó elbeszélései párját ritkították. Hű maradt eszményeihez egész életében, hű maradt önmagához mindhalálig. Régi barátai egy évforduló alkalmából selyemzászlót ajándékoztak neki. E zászlóra két összefonódó kezet hímeztek. Ez a zsidóságnak és az emberségnek legfőbb jelképe: a nemes, tiszta humanitásé, az örök segítőkészségé, a jóságé. Jelképesen ezzel a zászlóval tisztelgünk a magyar sport nagy alakja emléke előtt!

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2022-10-05 15:00 Sényő SE Sporttelep

NYÍREGYHÁZA SPARTACUS FC

VS

MTK BUDAPEST

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Sponsors

Prohuman