HÍREK

C'mon Ramon!

2014-07-15

C'mon Ramon!

Halmai és MTK. Labdarúgó berkekben összeforrt e két név a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején. Halmai Gábor rengeteg kék-fehérben elért sikerrel, öregfiúk csapatunk kapitányaként, 57 válogatott mérkőzéssel és három bajnoki címmel a háta mögött, most új szerepkörre készülhet. Hivatalos fociapuka lesz. Halmai Ramon, a korábbi kiválóság fia – aki szintén a középpályán serénykedik, mint édesapja – ugyanis hozzánk igazolt Szombathelyről a nyáron. Erre mondják, összenő, ami összetartozik. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ifjabbik Halmainak mit jelent az atyai örökség és mit vár első MTK-s szezonjától.

- A kék-fehér szurkolók nagyon jól ismerik édesapádat, de téged, mint játékost egyelőre talán kevésbé. Hol indult a pályafutásod, hogy kerültél végül az MTK-hoz?

 

  • Ötévesen kezdtem el futballozni, a helyi csapatban, Pomázon. Tizenkét éves koromig rúgtam itt a bőrt, majd Újpestre igazoltam, ahol két évet töltöttem el. 2008-ban felvettek az Illés Akadémiára, és erre mai napig büszke vagyok, rengeteget köszönhetek az ott dolgozó edzőknek, szakembereknek, nélkülük biztos nem tartanék itt. Négy évvel később bemutatkoztam a Haladás NB II-es együttesében, télen pedig bekerültem az első keretbe, ahol bemutatkoztam az élvonalban. Idén nyáron úgy éreztem, hogy a Szombathelyen eltöltött hat év után szükségem van a környezetváltozásra, így mikor Domonyai László megkeresett nem kellett sokat gondolkodnom a folytatásról.

 

  • Édesapád személye inkább segítette eddig a pályád, vagy teherként nehezedik a válladra az ő remek pályafutása?

 

  • Sokan kérdezik ezt. Nyilván nehéz ismert, egykori futballista fiaként játszani, hiszen az edzők sokszor többet várnak el és hozzá hasonlítanak, de ez kellő motivációt is ad, hogy ezeknek megfeleljek. Remek pályafutása pozitívan hat rám, ugyanis megmutatta, hogy kellő alázattal, munkával, akár az övéhez hasonló külföldi karriert is be lehet futni, ami nemcsak előttem, hanem sok más magyar labdarúgó szeme előtt is célként lebeg.

 

  • Milyen öltözői hangulat, társaság fogadott? Itt sem kerülhető meg a kérdés, olyan közegbe kerültél, amire édesapád elmondása alapján számítottál?

 

  • Teljes mértékben! Már az első benyomások is pozitívak voltak, mindenki segítőkész és tisztelettel van a csapattársa felé, kortól függetlenül. Van, hogy mennek a zrikák, poénkodások egymással edzés előtt az öltözőben, de amikor eljön a munka ideje, mindenki maximálisan odateszi magát. Az idősebb, tapasztaltabb játékosok sokat segítenek mind a pályán, mind azon, kívül és biztatnak minket, fiatalokat, ami önbizalmat kell, hogy adjon a jó teljesítményhez. Az MTK-t már édesapám idejében is intelligens, egészséges és családias légkör jellemezte, és ez manapság sincs másként.

 

  • Mik a legfontosabb céljaid a közeljövőre nézve, mit vársz a csapattól a következő szezonban?

 

  • A legfontosabb, hogy bekerüljek a 18-as keretbe, valahányszor pályára lépek megmutassam, hogy mire is vagyok képes. Kemény, céltudatos munkával mindent meg is fogok tenni ezért. Idővel szeretném beverekedni magam a kezdőbe, ami nem lesz könnyű, hiszen olyan játékosok vannak a posztomon, akik nemcsak magyar, de külföldi szinten is megállják, megállnák a helyüket, de ilyen az élsport, mindenkinek meg kell küzdenie a helyéért.
    Ami a csapatot illeti, tavaly a csapat a tudásához képest hátrébb végzett a tabellán, sokszor szerencsétlenül jött ki a lépés. Az idei keret olyan képességű játékosokból áll, akikkel az első öt hely bármelyikét meg lehet csípni, tehát az első ötben végezni mindenképp realitás lenne.

 

  • Nem mindennapi dolog, hogy apának és fiának ugyanaz lehet az edzője NB I-es szinten. Józsi bácsi edzéseit milyennek látod?

 

  • Édesapám mondta is, hogy sosem gondolta volna, hogy Józsi bácsi egyszer az én edzőm is lehet. Kiváló szakember, akit évtizedek óta elismer a magyar foci, nem véletlen hogy még mindig az MTK-t irányítja. Kivételes szakmai tudásának és a játékosokkal való kiváló kapcsolatának köszönheti irigylésre méltó edzői pályafutását. Az edzéseket a játékosok fizikai állapotához igazítja, tökéletesen tudja, mikor van itt az ideje a kemény munkának és mikor a frissítésnek, soha nem viszi egyiket sem túlzásba, mindig tudja hol az arany középút. Sokszor kap szerepet az egymás közötti játék, ami az egyik legfontosabb, de a befejezésekre, kapuralövésekre is nagy hangsúlyt fektet, ami szintén fontos. Minden adott tehát a jó szerepléshez, így a magam és a csapat szempontjából is bizakodva várom a szezont.

 

 

Így vagyunk ezzel mi is és reméljük, a „kis Halmai” is olyan markánsan teszi le névjegyét az MTK történetében, ahogy édesapja tette az egyik kék-fehér aranygeneráció tagjakén!

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2021-12-05 13:00 BVSC-Zugló Stadion

MTK BUDAPEST II.

VS

BUDAPEST HONVÉD-MFA II.

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Sponsors

Prohuman